Március idusán, amikor is a tavasz jelzi érkezését, a telet magunk mögött hagytuk a komor, sötét éjszakákkal együtt. Nekünk magyaroknak és azoknak a nemzetiségeknek, amelyekkel együtt éltünk, élünk a Kárpát-medencében, különösképpen fontos ez az időszak. Egy olyan forradalom és szabadságharc indult el ebben az időben 1848-ban, melynek üzenetei, tanulságai ma is élnek.

Engedjék meg, hogy idézzek a Mit kíván a magyar nemzet c. kiáltványból a mai olvasat szerint:

- Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
- Felelős minisztériumot Budapesten.
- Demokratikus országgyűlést.
- Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
- Közös teherviselést.
- Az Úrbéri viszonyok megszűntetését.
- Uniót.
- Legyen béke, szabadság, egyetértés.

De hogyan is állunk ezekkel a pontokkal a mai Kecskeméten? A napirend előtti hozzászólásomra rendelkezésre álló időben nem tudok minden témára kitérni, erről egy külön kiadvány gondoskodik, melyet minden városi polgárunknak eljuttattunk. Az első ponthoz, miszerint „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését” azonban mindenképp szólni kívánok.

Az elmúlt 4 év tapasztalata azt mutatja, hogy a helyi sajtót, médiát a kormányzópárt, azaz a Fidesz-KDNP itt Kecskeméten is maga alá gyűrte. Amikor ezt először szóvá tettem a választásokat követően egy civil kezdeményezés, a Főtéri ivókutak pályázata kapcsán, aminek televíziós megjelenését az akkori jegyző letiltotta, kérdésemre azt válaszolta: „Tetszettek volna nyerni a választáson!”

És ez a felfogás szinte végig uralta ezt a négy évet, annak ellenére, hogy többször hangot adtunk ellenzéki társaimmal együtt ez ellen. Eközben a helyi médiát, sajtót folyamatosan több tíz millió közpénzből támogattuk, támogatjuk. A választások közeledtével a helyzet fokozódik. Persze az ellenzék hangjának megjelenítése mellett véleményem szerint az is probléma, hogy polgármesterünkről nem tudják eldönteni, hogy országgyűlési képviselőjelölt vagy polgármester minőségében számoljanak-e be tevékenységéről. Ezúton is szeretném megkérdezni Polgármester úrtól: Ezt Ön hogy látja?

De ugyanígy problémának tartom azt, hogy azokról a városi ügyekről, amelyek kényelmetlenek a városvezetésnek, mélyen hallgat a helyi sajtó, média. Kritikai megjegyzéseinkre, melyeket sajtótájékoztatóinkon teszünk, érdemi válasz helyett siker propaganda a reakció. Ilyen volt például a közétkeztetés minőségének kérdése, az uszoda építésének körülményei, a KSE Kft. eltűnt közel 400 milliója, és a legutóbbi köztisztviselői kálvária a számlaigazolásokkal kapcsolatban. Tudom, hogy ezek a témák kényesek, és kínos ezekre egyenes választ adni, de a közvéleményt igenis érdeklik.

Őszintén remélem, hogy Kecskemét polgárai hasonlóan a ’48-as elődeinkhez, most is kiharcolják maguknak a sajtó szabadságát.

Köszönöm a szót!

Tisztelt Közgyűlés!

Nekünk, magyaroknak különösen fontos érdekünk, hogy Ukrajna békében éljen és területi egységét, szuverenitását külső hatalom ne veszélyeztesse, az ott élő magyarok és más nemzetiségek egyéni és kollektív jogai ne sérüljenek.
Oroszország beavatkozása Ukrajna belügyeibe azzal fenyeget, hogy a békés világrendet fenyegető háborús helyzet alakul ki Európában, Magyarország szomszédságában. Ennek hatásai ma még felmérhetetlenek, közvetlen következményeit sajnos már most érzékeljük.

Minket, kecskemétieket különösen érzékenyen érint az, ami Ukrajnában, a Krím-félszigeten történik, hiszen két ukrajnai testvérvárosunk Beregszász és Szimferopol.

Szimferopol legrégebbi testvérvárosa Kecskemétnek, és tudjuk - mert a két város közötti kapcsolat újra élő volt az elmúlt években - hogy Szimferopol városa nagyon készült Ukrajna EU csatlakozására. A városban többségben lévő orosz és a kisebbségben lévő ukrán, tatár lakosság eddig jól megvolt egymással az elmúlt években és nem merült fel bennük másik államhoz való csatlakozás lehetősége.

Régi történelmi tapasztalat, hogy ha egy államot külső támadás, vagy belső polgárháború fenyeget, akkor legelőször a nemzeti kisebbségek kerülnek veszélybe. Ez pedig megtörténhet a kárpátaljai magyarokkal, de más nemzeti kisebbségekkel is. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a demokratikus Ukrajna az európai normák szerint biztosítsa a magyar és minden más nemzeti kisebbség egyéni és közösségi jogait.

Nem kívánjuk, hogy Magyarország beavatkozzon más államok belügyeibe, de nem maradhatunk tétlenek akkor, amikor azt készül, ami ellen a magyar rendszerváltás 1989-ben megtörtént.

Ezért felhívunk minden, a demokráciát és a független Magyarországot szerető és tisztelő magyar embert, hogy álljon ki az egységes és demokratikus Ukrajna mellett, a békéért.

Felszólítjuk Orbán Viktor miniszterelnököt, a magyar kormányt, hogy az erőteljesebben emelje föl szavát Ukrajna egységéért, szuverenitásáért, az Ukrajnát ért orosz katonai agresszió és az Ukrajnára nehezedő politikai nyomásgyakorlás ellen.

Javasoljuk, hogy Ukrajna iránti szolidaritásunk jeleként mindaddig, amíg nem lesz béke és nyugalom Ukrajnában, függesszük ki a Városháza előtti zászlórúdra Ukrajna, valamint a két testvérvárosunk lobogóját.
Tisztelt Közgyűlés!

Bármi is történik a közeljövőben Ukrajnában, Ukrajna körül, Európában már semmi sem lesz ugyanúgy, mint a válság előtt volt. Az elmúlt évtizedekben nehezen kialakult bizalom Oroszország iránt, elillant. Az idősebb korosztályokat meglegyintette ismét a hidegháború szele, a fiatal nemzedékek pedig megláthatták azt, hogy milyen az, amikor az orosz medve kijön a barlangjából.

Fizikailag messze van egymástól Paks és a Krím, de a mai nemzedékek számára bizonyosan az orosz erőszakos gazdasági és politikai térhódítás szimbólumai lesznek. Ha az Orbán-Putyin paktum szerint Paks II. megépül - reméljük, hogy ezek után már nem - akkor az nem az évszázad legnagyobb üzlete lesz, hanem az orosz hatalmi befolyás eszköze és jelképe, a magyarok pedig I. Putyin, II. Putyin és III. Putyin adósrabszolgái több nemzedéken át.

Tiszteljük egymás népét és nemzetét, legyenek kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok országaink között, de nincs szükségünk „örök barátsági jelképek”-re. A keleti szél, vihart és jeget hozott. Abból pedig nem kérünk itt, a Duna mentén.