Duna-Tisza közi vitairatunk

Letölthető formátum:

LETÖLTÉS

Országos választási programunk

Ide kattintva olvashatja el őket!

http://mszp.hu/cimke/program

Facebook

Galéria

Aktuális

Király József napirend előtt - A város fejlesztése közös feladat

Tisztelt Alpolgármester Úr!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

A megtelt táblát ki lehetne akasztani Kecskemét szinte minden útjára, legalábbis a reggeli és a délutáni órákban. Már jó előre látható volt, hogy előbb-utóbb ez be fog következni, hiszen a Mercedes idejövetele egy új kihívást jelentett számunkra. Ahhoz, hogy fenntartható legyen a város, több tanulmány is született, melyeket a különböző hosszabb és rövidebb programjainkba be is építettünk. Szinte minden fejlesztési elképzeléseinkben elsők között szerepelt a város mobilitásának fenntartása, a bevezető utak szélesítése, a városi körgyűrű teljessé tétele, valamint a belső útjaink felújítása.

Stuttgart volt főpolgármestere, Wolfgang Schuster néhány évvel ezelőtt itt járt, előadásában és könyvében is az alábbiakat mondta:
„A városi életben a társadalom számára akkor elfogadható a mobilitás, ha az mindenki számára biztosítja az oktatási intézmények, a munkahelyek, bevásárlóközpontok stb. elérhetőségét. Ehhez olyan, mindenki számára megfizethető szolgáltatások kellenek, amelyek megfelelnek egy öregedő társadalom, a kisgyerekes családok vagy éppen a mozgássérültek igényeinek is. Ahhoz, hogy a mobilitás társadalmilag elfogadható legyen, figyelembe kell venni az utcai forgalom biztonságát is, úgymond a lakónegyedek védelmét a közlekedés zaj- és kipufogógáz terhelésétől.”

Másra is felhívta a figyelmünket, mégpedig arra, hogy a városi projektek fejlesztésében, tervezésében és kivitelezésében közreműködésre szólítsák fel a város polgárait, illetve az érintetteket résztvevőkké avanzsálják, azaz nincs fenntartható fejlődés polgárok nélkül.
Hogy miért hoztam ide ezt a kiváló polgármester által adott útmutatást? Nem másért, minthogy észrevegyük, óriási késésben vagyunk itt Kecskeméten a város fejlesztését illetően. Ma már egyértelművé vált, hogy a Mercedes és a beszállítói idetelepülése sokkal gyorsabban valósul meg, mint ahogy a város a normális működéséhez szükséges feltételeket megteremtené. És itt nem a déli iparterület rohamos kiépülésére gondolok, amelyben az infrastruktúrát, az utat, a közlekedést biztosítjuk, hanem arra, hogy akik itt születtünk, itt élünk, és erre méltán büszkék lehetünk, egyre nehezebben tudjuk elviselni a növekedés által gerjesztett forgalmat meglévő útjainkon és ezen már az ígéretek sem segítenek, mert azonnali intézkedésekre volna szükség. Így többek között arra, hogy a 2016. februárjában ide látogató miniszterelnök által bejelentett programok végre megvalósuljanak. Többek között ebben a tervben szerepel a várost elkerülő út befejezése, az 52-es főút bevezető szakaszának négysávosítása, a főpályaudvar fejlesztése, illetve mellé egy modern parkoló rendszer kialakítása, és Kecskemét elővárosi vasútrendszerének kiépítése.

A hosszú idők óta benyújtott európai uniós projektek megvalósítása egyre jobban húzódik, és városunk lakossága joggal tiltakozik a már elviselhetetlen közlekedés miatt. Én jómagam is mint városi képviselő úgy látom - és ezt többször jeleztem is, hogy hathatós és egyértelmű kormányzati támogatás nélkül mindezeket a projekteket nem tudjuk megvalósítani a közeljövőben.

Szeretnék visszatérni Schuster főpolgármester úr gondolataihoz, mégpedig arra, hogy a város fejlesztése közös feladat, és elkerülhetetlen, hogy ehhez a polgárok véleményét kikérjük és partnereknek tekintsük őket. Ugyanígy szükség van arra, hogy országgyűlési képviselőink végre érezzék át azt a felelősséget, amellyel a legutóbbi választáson a választópolgárok felruházták őket. Mondják el a Parlamentben, hogy Kecskemét városa ne csak azért legyen az ország számára fontos, mert az idetelepült gyárak, üzemek jó sok adót fizetnek, hanem azért is, mert az idén 650 éves városi rangot szerző település lakói munkájuk révén megérdemlik azt.

Köszönöm a szót!

Dobos József napirend előtti felszólalása Kecskemét közgyűlésén 2018.09.13.

Szeptember 13-i közgyűlés Napirend előtti felszólalás
Szociális ügyek, ápolás
Tisztelt Közgyűlés!

Kérem, tegye fel a kezét az, aki szerint nem számít munkának egy otthonfekvő, magatehetetlen ember állandó mozgatása.

Tegye fel a kezét az, aki szerint nem számít munkának az, hogy ezt a beteg embert etetni, öltöztetni kell, gondoskodni kell a
tisztaságáról, a gyógyszerezéséről?

Mert az otthoni ápolás ebből áll. És nem napi 8, hanem napi 24 órában!

Én úgy gondolom, hogy ez bizony kőkemény, felelősségteljes és sajnos gyakran életre szóló munka.

És bár ezt a feladatot a sors méri ki, de mégis: ez önkéntes, önfeláldozó munka.

Magyarországon ezt rajtam kívül még sokan gondolják így. A jóérzésű emberek tudják, milyen lelki, fizikai és anyagi terhet jelent az otthoni ápolás.

Sajnos ezt pont azok nem látják be, akik ezeken a terheken érdemben könnyíthetnének.

Ma ugyanis az a helyzet, hogy a tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása Magyarországon nem számít foglalkoztatási jogviszonynak.

Az otthoni ápolást végzők csupán segélyre jogosultak, amelynek összege a kiemelt kategóriában is csak 52800 forint.

12 ezer ember gondozza ennyi pénzből súlyosan beteg hozzátartozóját.

További 40 ezer ember még ennél is kevesebb pénzből kénytelen gazdálkodni.

Gondoljunk csak bele.

Magyarországon, ha egy szülő magára marad súlyos beteg gyermekével, a kiemelt ápolási díj és emelt családi pótlék összege együtt a legmagasabb kategóriában is csak 75 815 forint.

Ez napi 2527 forintot jelent.

Ennyi pénzből kell ételt, gyógyszert, tisztálkodó szereket venni. És ebből kell fedezni azt a kieső jövedelmet is, amitől az otthonápoló személy elesik, hiszen máshol dolgozni nem tud.

Napi 2527 forint. Mindannyian tudjuk, hogy ez mire elég. Illetve: mire nem elég.

És ez már a megemelt összeg! A többség ennél sokkal-sokkal kevesebbet kap!

Ráadásul még ennek az összegnek a jelentős része is bármikor meg is vonható, vagy csökkenthető. Hiszen csak segély.
Éppen ezért abszolút jogos és érthető az a társadalmi igény, hogy az otthoni ápolást ismerjék el foglalkoztatási jogviszonynak, amiért legalább a mindenkori minimálbér összege jár.

Ez az államnak évente 6 milliárd forintjába kerülne.

Ez nagyjából egy fél stadion ára.

De nem szeretném, ha Önök most azt gondolnák, hogy azért mondom ezt a problémát, hogy politikai vagy gazdasági ügyként tegyem ki itt az asztalra.

Az otthoni ápolás megítélése társadalmi és emberségi ügy.

Olyan ügy, ami alapjában véve meghatározza azt, miként gondolkodik ez az ország a szolidaritásról, és milyen jövő felé indulunk el.

Mondjuk akkor, amikor majd rólunk kell gondoskodniuk az utánunk jövőknek.

Egy ország erejét talán az jelzi a legjobban, hogy miként gondoskodik a gyengékről, az elesettekről, az egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatott emberekről.

Mert ne csapjuk be magunkat: aki az otthoni ápolást végzőket sújtja, az valójában azokat hagyja cserben, akikről ők gondoskodnak.

A súlyosan beteg, önmagukról gondoskodni nem képes embereket.

Magyarország ma – halljuk sokszor a kormányzati sajtóból – állítólag erősödik.

Akkor mégis hogy lehet, hogy ez az erős ország nem képes munkaviszonynak elismerni az otthoni ápolást?

Ha egy nemzetet az egymásért érzett felelősség és emberség tart össze, akkor ez egy valódi nemzeti kérdés!

Tudunk-e emberként és nemzetként viselkedni?

Kockáztatjuk-e, hogy a mostani kormányzati hozzáállás legyen a minta a következő években, évtizedekben?

Valóban azt akarjuk, hogy a gyengéket és betegeket ápolókat a társadalmi közöny sújtsa?

Ki akar egy olyan országban élni, ahol a másik ember kínjára fájdalmára és nélkülözésére csak vállrándítás a válasz?

Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én félnék egy ilyen országban élni!

És most épp efelé haladunk! A magyar kormány vezet minket ebbe az irányba!

De ha szigorúan csak az anyagi oldalát nézzük a helyzetnek, akkor is logikus az otthoni ápolás munkaviszonnyá nyilvánítása.

Ha ugyanis egy halmozottan sérült embert intézményben helyeznek el, az körülbelül annyiba kerül, mint a minimálbér nettó összege!

Hát nem emberségesebb és gazdaságosabb, ha ezt az összeget a betegek otthoni ellátására költi az állam?

Mi valamennyien azért vagyunk ma itt, mert fontos számunkra a társadalmi felelősségvállalás.

Ezért arra kérem Önöket, és a helyi országgyűlési képviselőinket: minden lehetséges fórumon álljanak ki amellett, hogy az otthoni ápolást végzők kapják meg azt az anyagi és társadalmi megbecsülést, ami alapvető feltétele az általuk biztosított szeretetteljes törődésnek!

Ennek alapvető feltétele, hogy az ápolási segély most azonnal 50 ezer forinttal növekedjen, majd pedig január elsejétől ismerjék el munkaviszonynak az otthoni ápolást, amiért a mindenkori minimálbér összege jár.

Ha ezt a kérdést nem tesszük rendbe, minden, amiről ma itt beszéltünk és még beszélni fogunk, kudarcra lesz ítélve!

Hiszen egy olyan országban, ahol a beteg és elesett emberek minimális életfeltételeit sem biztosítják, nem lehet érvelni az egymás iránt érzett felelősséggel!

Bízom benne, hogy akik ebben a kérdésben döntési helyzetben vannak, felismerik ennek a helyzetnek a súlyát és jelentőségét.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Azonnali intézkedésekre van szükség Kecskeméten!

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Körülbelül két hete ünnepélyes keretek között került sor a Mercedes második gyárának alapkő letételére. Az országos beszámolók szerint az ország gazdasági növekedése szempontjából is fontos esemény volt ez. A hírekből azt is megtudhattuk, hogy az új gyár világviszonylatban is a legmodernebb technológiával felszerelt lesz. Nagy öröm ez számunkra kecskemétieknek is, de egyben nagy felelősség is a városnak.

Az ide áramló tőke megkívánja azt, hogy jó infrastruktúra-, szakképzett munkaerő-, korszerű oktatás álljon rendelkezésre és az is fontos, hogy a náluk dolgozó emberek egy élhető városban éljék életüket. Városunk immár 10 éve próbál lépést tartani ezekkel az igényekkel. Egyre inkább látszik, hogy infrastruktúránk, ezen belül az utak minősége a közlekedésben bekövetkezett nagy mértékű változásokat nem bírja már el. Kátyús, agyon javított és túlterhelt utak, zsúfolt városközpont - és ma már a Széchenyiváros is ide sorolható a kevés parkolási lehetőséggel - bosszantják nap mint nap az embereket. Az ígért állami útfejlesztések, többek között a körutak befejezése, az Izsáki út négysávosítása, több éve húzódnak. Az önerős útépítések önrészének megemelése sem segít abban, hogy az újonnan létrejövő településrészeken burkolt utak hálózata épüljön.

Véleményem szerint azonnali intézkedésre van szükség, annak ellenére, hogy már látom, hogy elindult egy közös gondolkodás városon belül. A napokban tárgyalta Bizottságunk a közlekedési csomópontok átvezetésének a különböző lehetőségeit és ennek kapcsán egy három éves útfelújítási és útépítési terv ütemezését, amely elsősorban a városi gyűjtő utakra terjed ki. Ennek ismeretében is mondhatom, hogy kormányzati többlet segítség nélkül jelentős, gyors változást az elkövetkező időszakban önerőből nem tudunk megtenni. Ezért mielőbb szükség van arra, hogy országgyűlési képviselőink az elfogadandó költségvetési törvényben kérjenek pénzt Kecskemét városának útfejlesztésére.

Napirend előtti felszólalásomban végül szeretném arra felhívni a figyelmet - és ez valószínű téma is lehet az aktuális napirendek tárgyalásakor -, hogy a fiatalok kulturált szórakozási lehetőségei közül egy újabb helyszín szűnik meg nemsokára, ez pedig a TEKA. Nagyon fontosnak tartom, hogy a városvezetőink ezzel a problémával is mielőbb foglalkozzanak, hiszen mindenki számára fontos az, hogy ne csak gazdag város legyen Kecskemét, hanem mindenki számára élhető is. Köszönöm a szót!

Aki fát ültet, az jövőt épít, melyet gyermekei és unokái szemével lát - Király József napirend előtt (18.05.31.)

Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Szeretnék gratulálni a nap kitüntetettjeinek, ugyanígy a közelgő pedagógus nap alkalmából kívánok sok sikert és kitartást az oktatásban-, nevelésben résztvevőknek!

Kecskemét városa idén ünnepli várossá nyilvánításának 650. évfordulóját. A jeles évforduló kapcsán számos rendezvény kerül megrendezésre és várhatóan lesznek majd a város múltjával kapcsolatos előadások és kiadványok is. Az Önkormányzat mellett több civil szervezet, közösség is jelezte együttműködő szándékát.

Ezúton szeretném jelezni, hogy a Kecskeméti Városszépítő Egyesület nagyszabású faültetési programhoz szeretne partnerséget ajánlani, mind az Önkormányzatnak, mind a választókerületek képviselőinek és nem utolsó sorban Kecskemét város polgárainak. Ez nem szólna másról, minthogy ősszel a meglévő városi utcák fasorainak pótlására kerülne sor.

Nagy kihívás lenne minden résztvevőnek, ugyanis szakmai szempontok figyelembevételével kerülnének kiválasztásra a pótolandó fák, ugyanakkor az esetlegesen meglévő kiszáradt tuskók kiszedéséhez szükség van a Városüzemeltetési Kft. segítségére és a lakosok önzetlen adakozására, azaz arra, hogy saját portájuk elé fák megvásárlásához, ültetéséhez, majd gondozásához járulnának hozzá. Így mindenki magáénak érezhetné, úgy mint régen.

Aki fát ültet, az jövőt épít, melyet gyermekei és unokái szemével lát. Aki fát ültet, hosszú távra tervez, reményt sugall és az Életnek ad esélyt. Üzenjen hát a 650 éves Kecskemét városa ezzel a gesztussal a jövőnek, erősítve a városhoz való kötődésünket. Arra kérem minden képviselőtársamat, hogy álljon a Kecskeméti Városszépítő Egyesület kezdeményezése mellé és a 650 éves évforduló tiszteletére tegyük rendbe közösen utcáink fasorait és környezetét.

Köszönöm a szót!

Király József napirend előtt - Választások után

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Az április 8-i országgyűlési választásokon a két kecskeméti körzetben is rég nem látott részvétel volt. Köszönet mindenkinek, aki élt állampolgári jogával és elment szavazni.

A választás lebonyolítása fokozott odafigyelést és szakmaiságot kívánt meg elsősorban a Városháza dolgozóitól. Véleményem szerint az ebben tevékenyen résztvevők a választást megelőzően, a választás napján és azt követően is helytálltak. Szeretném köszönetemet kifejezni Jegyző Asszonynak és stábjának, akik levezényelték a szavazást.

Ezúton is gratulálok dr. Salacz Lászlónak és dr. Zombor Gábornak, hogy az elkövetkező négy évben képviselhetik Kecskemét és a hozzá tartozó Duna-Tisza térség lakosainak érdekeit a Parlamentben.

Miután a kampány véget ért, bízom benne, hogy az általuk vizionált migránsáradat elapadt. Így már Bözsi néninek sem kell félnie a menekültektől azért, hogy házát elveszik, netán erőszakoskodnak vele. Végre az ország valós problémáinak megoldásaival lehet már foglalkozni.

Az sem lenne baj, hogy ha továbbra is annyiszor találkozhatnánk képviselőinkkel Kecskemét közéletében, mint az elmúlt időszakban, hogy megoszthassuk velük gondjainkat, problémáinkat. Így többek között az egészségügy egyre romló helyzetét, az oktatásügy-, a szakemberképzés problémáit, a szegénység felszámolásának lehetőségeit, a vidéki falvak elnéptelenedését, és a fiatalok kivándorlását.

Az egész ország számára megnyugtató lenne, ha a kormányzó kétharmad, több mint harminc éve, az rendszerváltást megelőzően a lakiteleki sátorban az ország jövőjét illetően megfogalmazott Nyilatkozatban foglaltak szerint kormányozná hazánkat, vagyis a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt az ország további sorsának alakításában, azaz véget kellene vetni annak a megosztottságnak, amely már több éve uralja a mindennapjainkat. Továbbá újra aktuális az az elvárás is, amely arról szólt, hogy független sajtóorgánumok működjenek.

A fenti gondolatok jegyében kívánok képviselőinknek eredményes munkát az Országgyűlésben!

Köszönöm a szót!