Március idusán, amikor is a tavasz jelzi érkezését, a telet magunk mögött hagytuk a komor, sötét éjszakákkal együtt. Nekünk magyaroknak és azoknak a nemzetiségeknek, amelyekkel együtt éltünk, élünk a Kárpát-medencében, különösképpen fontos ez az időszak. Egy olyan forradalom és szabadságharc indult el ebben az időben 1848-ban, melynek üzenetei, tanulságai ma is élnek.

Engedjék meg, hogy idézzek a Mit kíván a magyar nemzet c. kiáltványból a mai olvasat szerint:

- Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
- Felelős minisztériumot Budapesten.
- Demokratikus országgyűlést.
- Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
- Közös teherviselést.
- Az Úrbéri viszonyok megszűntetését.
- Uniót.
- Legyen béke, szabadság, egyetértés.

De hogyan is állunk ezekkel a pontokkal a mai Kecskeméten? A napirend előtti hozzászólásomra rendelkezésre álló időben nem tudok minden témára kitérni, erről egy külön kiadvány gondoskodik, melyet minden városi polgárunknak eljuttattunk. Az első ponthoz, miszerint „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését” azonban mindenképp szólni kívánok.

Az elmúlt 4 év tapasztalata azt mutatja, hogy a helyi sajtót, médiát a kormányzópárt, azaz a Fidesz-KDNP itt Kecskeméten is maga alá gyűrte. Amikor ezt először szóvá tettem a választásokat követően egy civil kezdeményezés, a Főtéri ivókutak pályázata kapcsán, aminek televíziós megjelenését az akkori jegyző letiltotta, kérdésemre azt válaszolta: „Tetszettek volna nyerni a választáson!”

És ez a felfogás szinte végig uralta ezt a négy évet, annak ellenére, hogy többször hangot adtunk ellenzéki társaimmal együtt ez ellen. Eközben a helyi médiát, sajtót folyamatosan több tíz millió közpénzből támogattuk, támogatjuk. A választások közeledtével a helyzet fokozódik. Persze az ellenzék hangjának megjelenítése mellett véleményem szerint az is probléma, hogy polgármesterünkről nem tudják eldönteni, hogy országgyűlési képviselőjelölt vagy polgármester minőségében számoljanak-e be tevékenységéről. Ezúton is szeretném megkérdezni Polgármester úrtól: Ezt Ön hogy látja?

De ugyanígy problémának tartom azt, hogy azokról a városi ügyekről, amelyek kényelmetlenek a városvezetésnek, mélyen hallgat a helyi sajtó, média. Kritikai megjegyzéseinkre, melyeket sajtótájékoztatóinkon teszünk, érdemi válasz helyett siker propaganda a reakció. Ilyen volt például a közétkeztetés minőségének kérdése, az uszoda építésének körülményei, a KSE Kft. eltűnt közel 400 milliója, és a legutóbbi köztisztviselői kálvária a számlaigazolásokkal kapcsolatban. Tudom, hogy ezek a témák kényesek, és kínos ezekre egyenes választ adni, de a közvéleményt igenis érdeklik.

Őszintén remélem, hogy Kecskemét polgárai hasonlóan a ’48-as elődeinkhez, most is kiharcolják maguknak a sajtó szabadságát.

Köszönöm a szót!