A kormányváltók két jelöltje egy órán át volt a vendége a térség hangjának:

http://gong.hu/?r=58&c=238381

Laskovics Diána beszéde:

Kedves Barátaim, kecskemétiek!

166 évvel ezelőtt ezen a napon egy felkelés vette kezdetét.

Egy olyan felkelés, amelynek célja egy hazug és erőszakos hatalom megdöntése volt, s amelynek résztvevői nem ismertek félelmet, ha az igazság képviseletéről és megvédéséről volt szó.

A Bécsből irányított birodalom, amely akkor kormányozta az országot, csak zsarnoki intézkedésekkel és fegyveres erővel tudta biztosítani magának a stabilitást – nem ismerte a megegyezésre törekvő politikát, arroganciája pedig a határokat. Főleg, ha az egyéni és közösségi szabadságjogok igencsak aktuális kérdése került napirendre.

Az akkori kormányzat korlátozta a sajtó- és gyülekezési szabadságot, minden eszközzel fenn akarta tartani az ő számára kedvező társadalmi egyenlőségeket, sokakat zárt börtönbe azért, mert valódi és gyökeres reformokat sürgettek. Olyan reformokat, melyek egy új, demokratikus magyar köztársaság előzményeit teremtették volna meg.

Demokratikus magyar köztársaság! - hosszú távon ebben gondolkoztak az akkori események főszereplőjévé vált márciusi ifjak is, akik az egyenlőség, szabadság és testvériség követeléseivel is ennek megalkotását szerették volna elérni.

Nemcsak Béccsel álltak ekkor szemben, hanem a magyarországi elit egy részével is. Azokkal a főnemesekkel, akik nem akartak adót fizetni, mint mindenki más, vagy akik nem akartak lemondani a jobbágyság idejétmúlt intézményéről, amely oly sokakat kényszerített igen nehéz körülmények közé. Számosan Bécs szövetségesei lettek, mert inkább akarták megőrizni kiváltságos helyzetüket és pozícióikat, mint előmozdítani a nemzeti haladás ügyét.

A márciusi ifjaknak tehát több, kiváltságos társadalmi csoporttal szemben is meg kellett mutatnia, hogy az életképes, a valódi értékeket képviselő eszmék igenis alkalmasak arra, hogy egy új, demokratikus magyar köztársaságot teremtsenek!

Erről szólt március 15-e – s az is, ami utána következett. Az önvédelmi háború, amelyet 1848-49-es szabadságharcnak hívnak. Itt már országos szinten kellett bizonyítani, hogy a magyar nemzet erős és szembe tud nézni a kor nagy kihívásaival.

A kecskemétiek már március 17-én ünnepi közgyűlést tartottak, ahol felolvasták a tizenkét pontot és már ekkor megkezdték a nemzetőrség szervezését, amely aztán az ősz folyamán indult harcba, és a délvidéki harcok során szerzett dicsőséget a városnak.

Kossuth Lajos szeptember 25-én mondott toborzóbeszédet nálunk, amelyben "nemzete büszkeségének" nevezte a kecskemétieket, akiknek "kezébe" helyezte a "nemzet sorsát". "Gondoljunk őseinkre! Ők a szabadságot választották!" "Hozzunk áldozatot a haza oltárán!" - bíztatta a felkelőket.

Az önvédelmi harc ekkor vette kezdetét, s mi, Kecskemétiek is kivettük ebből a részünket: a Jászkun kerületek utolsó kapitánya, Illésy Sándor, vagy a városunkbéli nemzetőrség, a huszárezredek hősei ekkor, az az 1849-es, győztes tavaszi hadjárat során is bőven szereztek maguknak és ügyüknek hírt, megbecsülést.

Kedves jelenlévők, barátaim!

A szabadságharc elbukott, s azóta 166 év telt el.

De most nem kell forradalmat kirobbantanunk a hatalom ellen – vannak a kezünkben törvényes eszközök, van lehetőségünk leváltani vezetőinket!

Ezért fontos, hogy hogyan döntünk idén április első vasárnapján, amikor megtehetjük majd ezt, és, amikor most körbenézek a teremben, büszkén mondhatom, hogy Önök egészen biztosan a megfelelő döntést hozzák majd!

Vasvári Pál, az egyik 1848-as márciusi ifjú az Irányeszmék című könyvében írta: "az önkényes hatalom meggyilkolja a nép önérzetét, lombjaitól megfosztja a nemzet életfáját".

S ma egy önkényes hatalom végnapjait éljük.

Az embereknek elegük van a létbizonytalanságból, a valóságos problémák helyett a kormány által előnyben részesített megalomán, ködszurkáló politikai blöffökből!

Nekünk, fiataloknak pedig a jövőkép nélküli túlélés mindennapos gyakorlatából!

Szükség van a változásra! .

Szükség van a valódi, érdemi nemzetpolitikára a nacionalista lózungok helyett!

Szükség van arra, hogy az országnak ismét olyan kormányzata legyen, amely megvédi a múlt igazi értékeit, vagyis a demokratikus magyar köztársaság intézményét, az Ázsia felé kacsingató, az országot Európától egyre inkább eltávolítani akaró jelenlegi helyett!

Mi pedig pontosan ezeknek a reformoknak a megvalósítására készülünk!

Kedves jelenlévők, Barátaim! Kedves kecskemétiek!

Az új márciusok mindig új márciusi ifjakat követelnek.

Mi, most itt vagyunk, 2014-ben, és az akkori fiatalok szellemi örökségét is védve állunk ki a valódi nemzeti ügyek mellett. Ezért pedig mi sem, én sem követelhetünk tehát mást, mint:

Szabadságot, egyenlőséget és testvériséget!

És demokratikus magyar köztársaságot!