"Hullámzó sikerrel harcolt az elmúlt évben a jegybank a törvényben meghatározott legfontosabb céljáért, az árstabilitás megvalósításáért. A múlt év tavaszán még úgy gondoltuk, hogy átvészelve a költségvetési kiigazításból fakadó inflációs sokkokat (pl.: áfaemelés, gázár-, gyógyszerár-támogatás-csökkentés), megkezdődik az infláció fokozatos csökkenése, és ennek megfelelően a jegybank fokozatosan mérsékelheti az alapkamatot is.

Ezzel szemben a gazdaságot a második fél évben újabb és újabb nemzetközi eredetű inflációs sokkok érték, melyek, nem állnak meg a határon, hanem belegázolnak a gazdasági szereplők életébe és ezáltal még a legmegalapozottabb előrejelzésekbe is. Ennek következtében a bank saját inflációs előrejelzéseit is fokozatosan emelni kényszerült, a monetáris tanács pedig jelentősen lassítani volt kénytelen a piac által korábban beárazott kamatcsökkentési pályán. Sőt újabban a tanács tagjai közül számosan, köztük magam is, kénytelenek voltunk felvetni a kamatemelés egyre elkerülhetetlenebbnek látszó lehetőségét is.

Ráadásul a baj nem jár egyedül. 2007 őszén tört ki az USA-ban az a jelzálogpiaci válság, aminek egyik eredménye a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon a kockázatvállalási hajlandóság jelentős csökkenése volt. Ebből az is következett, hogy a magyarországi adósok által - beleértve a magyar államot is - fizetendő kamatszint megemelkedett. Ezeket a tényezőket pedig a jegybanknak szintén figyelembe kell vennie, amikor dönt a magyarországi irányadó kamat nagyságáról.

Ha eltévednél az erdőben, az iránytűt keresd először, és csak utána a kivezető utat!"

A teljes cikk itt olvaható: http://www.nol.hu/cikk/485902/