1) Ennek segítségével az állampolgárok szintén bevonhatók a közpénzügyi ellenőrzésbe. Az államháztartási reform legfontosabb célja, hogy a közpénzeket hatékonyabban költsük el, hogy az intézményfinanszírozásról áttérjünk feladatfinanszírozásra, hogy a feladatokhoz teljesítménymutatókat rendeljünk, és hogy ellenőrizni tudjuk, hogy a közfeladatokat milyen hatékonysággal végezték el. Akármilyen ellenörző szervet állítunk azonban fel, az ellenőrzés nem végezhető el hatékonyan az állampolgárok bevonása nélkül! Elvégre, mégiscsak őket gyógyítják, és ők vannak kapcsolatban az orvosokkal! Amióta például bevezették a kórházi napidíjat, a kórházak nem tudnak elszámolni olyan fiktív ápolási napokat, amelyeket valójában el sem láttak, ugyanis ezt a számlát a betegnek alá kellene írnia, és ki kellene fizetnie a kórházi napidíjat is.

2) A kapacitások korlátozottak, a társadalombiztosítási járulékok csak az egészségügyi szolgáltatások 80%-át fedezték (a megszorítások előtt). Mivel nem akarunk járulékokat emelni, mi alapján döntsük el, hogy ki az, akinek jár a szolgáltatás, és ki az, akinek nem? El lehet dönteni ezt a kérdést várólistákkal is (részben így is lett), azonban nem gondolom, hogy ennek a kizárólagos alkalmazása a legjobb. A másik lehetőség az, hogy fontossági sorrendet állítunk fel, azaz megpróbáljuk azoknak biztosítani a szolgáltatást, akik igazán rászorultak, és akik igazán betegek. Ennek módja a vizitdíj bevezetése, ugyanis ez esetben azok az állampolgárok, akik kevésbé betegek, önként átadják majd helyüket a várólistán azok részére, akiknél a gyógyítás fogkozottabban szükséges. Nem azt akarja természetesen a kormányzat, hogy a szegények szoruljanak ki az egészségügyből (hiszen kétmillió ember teljes mentességet kap, további 1,7 millió ember pedig valamekkora kedvezményt kap a vizitdíjfizetésból), de azt igen, hogy a középosztályon belül azok vegyék igénybe a szolgáltatásokat, akiknek erre a leginkább szükségük van. A vizitdíj hatására 19-25%-kal csökkent a járóbeteg-forgalom 2007-ben (miközben a vizitdíjmentes gyermekrendelés esetén a csökkenés mindössze 1% volt), a napidíj hatására pedig több mint 12%-kal, azaz kétmillióval csökkent a kórházi áplolási napok száma 2007. első nyolc hónapjában. A betegforgalom csökkenésével 62 milliárd forintot(!) spóroltak meg az egészségügyi kiadásokból, az Egészségbiztosítási Alap 2007-ben először volt nyereséges, amelyet visszaosztottak az intézmények résézre.

3) Cél az is, hogy a hatékonyság növelése mellett igazságosabbá is tegyük az egészségügy finanszírozását. Egy infarktusos beteg kórházi kezelésének összege például 1 220 000 forint, amiből a kórházi napidíj csak 2400 forint. Feltehetjük a következő kérdést. Az az igazságosabb, ha a teljes 1 220 000 forintot kizárólag közpénzekből a társadalombiztosítási kasszából fizetjük, vagy azt tartjuk igazságosabbnak, ha ebből legalább egy icipici részt, 0,2%-ot, az fizessen, aki a szolgáltatás kedvezményezettje, azaz a beteg? Meggyőződésem, hogy a jelképes mértékű önrész fizetése társadalmi szempontból igazságosabb! Ráadásul, ha az állampolgár felelősségtudatosan részt vesz a betegségmegelőzést szolgáló szűrővizsgálatokon, akkor az egészségpénztára átvállalhatja majd tőle a vizitdíj és kórházi napidíj fizetését is!

4) Az is cél, hogy csökkenjen a hálapénz. A Tárki 2007-es közvéleménykutatása szerint az emberek véleménye szerint csökkent is a hálapénz a kórházi orvosok körében.

Végül pár mondatban arról, hogy az elmaradó hasznokon kívül milyen effektív károkkal jár, ha győz a "három igen" a népszavazáson. Egy érvényes és eredményes népszavazás azt üzenné a piacoknak, hogy "Magyarország elutasítja a reformokat". Ez forintgyengüléshez vezethet, ami rákényszerítené az MNB-t, hogy megemelje a kamatokat. Már a jelenlegi instabil helyzetben is be van árazva a piacon egy 50 bázispontos kamatemelés, azonban a helyzet további eszkalálódása és egy esetleges osztogató politika elkezdése (erre már vannak előjelek) akár 100-200 bázispontos kamatemelked ést is eredményezhet az elkövetkező hónapokban, amelynek a költségvetés kamatterhei már önmagukban véve is teljesen felemésztenék azt a 200 milliárdot, amelyet jelenleg "többletforrásként" emleget a kormányzat. Az igenek győzelme tehát pénzügyi bizonytalanságot teremtene!

További érvek: http://www.efp.hu/?pg=article&id=158