Tisztelt Polgármester Úr, Jegyző Asszony!
Tisztelt Fideszes, KDNP-s Képviselőtársaim!

Az országgyűlési választások csaknem 1 éve, az önkormányzati voksolás pedig majd 7 hónapja voltak. A baloldalt megbüntette, a jobboldal vezetőpártját pedig nagy várakozás közepette 2/3-os többséget biztosító piadesztára emelte a Nép.

Az ígéretek sokszor licitálták túl a várakozásokat, és a gondosan felépített média hadjárat is megtette hatását. Ezt követően az élet minden területén a vezetőpártok emberei vették át a hatalmat, ugyanígy ott is, ahol addig a szakma bizonyítottan jól teljesítette feladatát. A gőg és arrogancia azokat sem kímélte, akiket 12 évvel ezelőtt éppen ők neveztek ki arra a helyre.

A heves munka közepette aztán „sikerült” (nem véletlenül) lebontani néhány az el-múlt 20 évben felépített, működtetett demokratikus intézményrendszert, az ellenállókat félre állítani. Nem létező ellenségekből valódi ellenfeleket kreáltak, a korábbi kormányzó párttal, amit egyszerűen csak lekommunistázták, pedig feltett szándékuk, és ezt több ve-zetőjük is kijelentette, meg kell semmisíteni azt.
Pedig a nemzeti együttműködés nyilatkozatában ezzel teljesen ellentétes nézeteket vallanak.
Saját hatalmuk bebetonozása érdekében új alkotmányt írnak, melynek üzenete akár a Móriczi novellákból is bármikor kiolvasható, és látszik, hogy ez nem másról szól, mint uralkod-ni a Nép felett még hosszú időn keresztül.
Vígjáték, dráma, azaz egy színházi darab? Direktor, Színészek, a Társulat? De mit ér egy teátrum lelkes közönség nélkül? És meddig tart ez a darab? És akkor lesz-e katarzis vala-ha? Ki fárad el hamarabb? A Direktor, a Színészek, vagy netán a Publikum?

Tisztelt Képviselőtársaim! Addig, amíg ezen tanakodnak, tisztelettel kérem, hogy amiért megválasztotta Önöket ez a Közönség, Közösség, elsősorban arra figyeljenek oda!

Továbbítsák nyugodtan a Parlamentben ülő párttársaiknak:

-Hogy a lakosság nagy részének hátrányt jelentő személyi jövedelemadó rendszert változtassák meg, mert ez csak a gazdagoknak kedvez!

-Hogy segítsenek a hitelcsapdába jutottakon, és hiteles gazdasági programokkal erősítsék a forintot!

-Hogy a közalkalmazottak, ápolók, gondozók, orvosok, pedagógusok, katonák, tűzoltók, köztisztviselők
(kormányhivatalnokok) a méltán megérdemelt juttatásokat kap-ják vissza, és munkahelyükön a szakmai megfelelés legyen a legfőbb mérce, és ne a párthovatartozás!

-Hogy iskoláink, kórházaink, más közintézményeink kapják meg a működéshez szüksé-ges támogatást! (Ahogy ezt a választásokon ígérték is.)

-Ígéretüknek megfelelően létesítsenek új munkahelyeket, és meggondolatlan gazdaságpolitikájukkal ne növeljék tovább a munkanélküliséget!

-Hogy állítsák vissza a közmunka program jól bevált rendszerét, hogy az valóban a dolgozni akaró embert segítse!

-És nem utolsó sorban: ne akarják a jó öreg színházat teljesen lebontani, amit elődeink építettek így, vagy úgy, de keservesen, mert ha van egy jó Direktor, és hozzá egy Színtársulat, maradandóbbat lehet alkotni a meglévő épületben, mint egy, csak néhány ember álmai-ban létezőben.

Végezetül, ami kimaradt a budapesti központi ünnepségek Petőfi Sándor által írt verséből, engedjék meg, hogy felolvassam:

15-ik március, 1848

…
Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jo a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
…
Köszönöm a figyelmet!

Kecskemét, 2011. március 31.

Király József