Tisztelt Polgármester Úr, Jegyző Asszony! Tisztelt Közgyűlés!

November 27-én vasárnap meggyújtjuk az első adventi gyertyát, és ezzel kezdetét veszi advent ünnepköre. Mit is üzen ez nekünk? Advent időszaka lehetőség és számadás is egyben. Lehetőség a krisz-tusi cselekedetekre: a szeretetben való fejlődésre és a szeretetszolgálatra. Igaz, ez az év minden napján megvan, de a készülődés időszakában különlegesen fontossá válik, hogy környezetünk, elsősorban a csa-ládunk, aztán minden más ember békességét, lelkiségét is gondozzuk, ápoljuk.

Nekünk, képviselőknek azonban nem csak a családra és szűk környezetünkre kell ekkor odafigyel-nünk, hanem azokra az emberekre, akik ebben az időszakban még nehezebb próbatétel előtt állnak. Tö-rődnünk kell azokkal, akiket nem oltalmaz családjuk, nincs munkahelyük, nincs lehetőségük arra, hogy az elkövetkezendő időszakban fűtsék otthonukat, - ha egyáltalában van nekik -, mindennap meleg ételt ehes-senek, vagy éppen nem tudnak melegebb ruhát venni, ajándékot szeretteiknek.

Az adventi időszak alatt most is sok civil szervezet, párt gyűjt és ad adományokat, biztosít meleg ételt az arra rászorulóknak. De elég-e ez a négy hét arra, hogy a mélyszegénységben élők valóban ember-séges körülmények között éljék túl az előttünk álló telet? Jó lenne, ha az elkövetkezendő négy héten túlte-kintve, januárban, februárban, vagy akár márciusban is folytatódna ez a karitatív tevékenység!
Mi, szocialisták január és február hónapban, minden hétvégén a Széchenyivárosban meleg ebédet fogunk osztani az arra rászorulóknak. Ugyanebben az időpontban, az év folyamán összegyűjtött ruhákat is szétosztjuk.
Egy másik nagy kéréssel fordulok konkrétan a Közgyűléshez: az ez évben a város területén - töb-bek között a Béke fasoron, Rákóczi úton, Dózsa György úton - kivágott fákat ne értékesítsük tovább, ha-nem osszuk szét azoknak az embereknek, akiknek nem telik már tűzifára sem. Tisztelettel kérem Polgár-mester Urat, döntsünk mihamarabb, akár ma is erről a kezdeményezésről!

Végezetül engedjenek meg egy idézetet Geoff testvértől, irgalmasrendi misszionáriustól: „ Sok-szor képtelenek vagyunk megoldani a legszegényebbek gondjait, de már az is rengeteget számít, hogy mellettük vagyunk, még ha másként nem is tudunk segíteni.” Remélem, hogy mi azonban másképp is tudunk segíteni a rászorultakon.

Köszönöm a szót!