Tisztelt Emlékezők,
Hölgyeim és Uraim,
Kedves Barátaim!

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” – mondta Bibó István, az 1956-os Nagy Imre Kormány államminisztere, a 20. század egyik legnagyobb demokrata politikai gondolkodója.

60 évvel ezelőtt hasonló gondolat járhatott a forradalmat elindító fiatalok fejében, akik között Édesapám is ott volt műegyetemistaként. Akkor egy külső hatalom és egy belső zsarnokság ellen lázadtak az emberek. Munkások, értelmiségiek, városlakók és vidékiek, falun élők, öregek és fiatalok, egyetemisták, sőt gyerekek, „pesti srácok” harcoltak a szabadságért.

A magyar emberek az elmúlt század történelmében kétszer is diktátorok, elnyomó eszmék kényszerében voltak kénytelenek élni. A válság ismét előhívta a világban a „könnyebb megoldást” kínáló szélsőségek demagógiáját, a hatalom centralizálása iránti igényt, a rend óhajtását, ezenközben mondvacsinált „ellenségek” megnevezését, melyek mind a diktatúrák kialakulásához vezető út első lépései.

Ezek ellen harcoltunk 1956-ban, és a mai emlékezés is abban kell megerősítsen minket, hogy soha többé ne engedjünk ilyen csábításnak. Soha többé kényszeréletet, ránk erőltetett gondolatokat, szabadságunkat korlátozó intézkedéseket, törvényeket, hatalmakat.
Mondom ezt azért, mert az utóbbi idők történései bebizonyították, hogy a FIDESZ a demokráciából diktatúrát épít. Hiszen lábbal tiporják a jogállamiságot, felszámolják a tan- és sajtószabadságot, rokoni és haveri köri mutyit folytatnak a gazdaságban.

A magyart magyarral szembeállító nemzetellenes magatartásukhoz áldást kérnek az egyháztól, de közben összekacsintanak a pogány múltat visszakívánó szervezetekkel. Szent István királyunkra hivatkozva jelenleg pedig Európát tagadják meg éppen. Jövőbenézés helyett a két világháború közötti szegény Magyarországba akarják taszítani népünket. Orbán Viktor és klánja semmi mást nem akarnak, csak uralkodni rajtunk.

Mi nem ilyen országot akartunk és akarunk gyermekeinknek, unokáinknak. Nem egy lopakodó diktatúrában akarunk élni, ahol előbb-utóbb kézből etetnek minket, és nem akarunk állandóan a névtelenség és a sötétség álarcába bújni azért, mert másképp gondolkodunk, mint más honfitársaink.

Félelem nélküli, jövőbe tekintő Magyarországot akarunk. Ehhez a változás iránti igény ott él minden szívben. A magyar emberek gondolatait nem lehet bezárni és megfélemlíteni, ezt bizonyítja 1848 és 1956 példája.

A független, szabad és erős Magyarország születésének napja ez – és a független, szabad és erős Magyarország megvédésének ideje.

Emlékezzünk 60 évvel ezelőtti elődeink bátor kiállására a szabadságért. Egyúttal merítsünk erőt példájukból, emeljük fel fejünket és merjünk változtatni a mostani rendszeren, mert csak így válhatunk méltó utódjaikká.

József Attila a „Levegőt!” című versében így fogalmaz:

„Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.