Duna-Tisza közi vitairatunk

Letölthető formátum:

LETÖLTÉS

Országos választási programunk

Ide kattintva olvashatja el őket!

http://mszp.hu/cimke/program

Facebook

Galéria

Király József napirend előtt - A város fejlesztése közös feladat

Tisztelt Alpolgármester Úr!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

A megtelt táblát ki lehetne akasztani Kecskemét szinte minden útjára, legalábbis a reggeli és a délutáni órákban. Már jó előre látható volt, hogy előbb-utóbb ez be fog következni, hiszen a Mercedes idejövetele egy új kihívást jelentett számunkra. Ahhoz, hogy fenntartható legyen a város, több tanulmány is született, melyeket a különböző hosszabb és rövidebb programjainkba be is építettünk. Szinte minden fejlesztési elképzeléseinkben elsők között szerepelt a város mobilitásának fenntartása, a bevezető utak szélesítése, a városi körgyűrű teljessé tétele, valamint a belső útjaink felújítása.

Stuttgart volt főpolgármestere, Wolfgang Schuster néhány évvel ezelőtt itt járt, előadásában és könyvében is az alábbiakat mondta:
„A városi életben a társadalom számára akkor elfogadható a mobilitás, ha az mindenki számára biztosítja az oktatási intézmények, a munkahelyek, bevásárlóközpontok stb. elérhetőségét. Ehhez olyan, mindenki számára megfizethető szolgáltatások kellenek, amelyek megfelelnek egy öregedő társadalom, a kisgyerekes családok vagy éppen a mozgássérültek igényeinek is. Ahhoz, hogy a mobilitás társadalmilag elfogadható legyen, figyelembe kell venni az utcai forgalom biztonságát is, úgymond a lakónegyedek védelmét a közlekedés zaj- és kipufogógáz terhelésétől.”

Másra is felhívta a figyelmünket, mégpedig arra, hogy a városi projektek fejlesztésében, tervezésében és kivitelezésében közreműködésre szólítsák fel a város polgárait, illetve az érintetteket résztvevőkké avanzsálják, azaz nincs fenntartható fejlődés polgárok nélkül.
Hogy miért hoztam ide ezt a kiváló polgármester által adott útmutatást? Nem másért, minthogy észrevegyük, óriási késésben vagyunk itt Kecskeméten a város fejlesztését illetően. Ma már egyértelművé vált, hogy a Mercedes és a beszállítói idetelepülése sokkal gyorsabban valósul meg, mint ahogy a város a normális működéséhez szükséges feltételeket megteremtené. És itt nem a déli iparterület rohamos kiépülésére gondolok, amelyben az infrastruktúrát, az utat, a közlekedést biztosítjuk, hanem arra, hogy akik itt születtünk, itt élünk, és erre méltán büszkék lehetünk, egyre nehezebben tudjuk elviselni a növekedés által gerjesztett forgalmat meglévő útjainkon és ezen már az ígéretek sem segítenek, mert azonnali intézkedésekre volna szükség. Így többek között arra, hogy a 2016. februárjában ide látogató miniszterelnök által bejelentett programok végre megvalósuljanak. Többek között ebben a tervben szerepel a várost elkerülő út befejezése, az 52-es főút bevezető szakaszának négysávosítása, a főpályaudvar fejlesztése, illetve mellé egy modern parkoló rendszer kialakítása, és Kecskemét elővárosi vasútrendszerének kiépítése.

A hosszú idők óta benyújtott európai uniós projektek megvalósítása egyre jobban húzódik, és városunk lakossága joggal tiltakozik a már elviselhetetlen közlekedés miatt. Én jómagam is mint városi képviselő úgy látom - és ezt többször jeleztem is, hogy hathatós és egyértelmű kormányzati támogatás nélkül mindezeket a projekteket nem tudjuk megvalósítani a közeljövőben.

Szeretnék visszatérni Schuster főpolgármester úr gondolataihoz, mégpedig arra, hogy a város fejlesztése közös feladat, és elkerülhetetlen, hogy ehhez a polgárok véleményét kikérjük és partnereknek tekintsük őket. Ugyanígy szükség van arra, hogy országgyűlési képviselőink végre érezzék át azt a felelősséget, amellyel a legutóbbi választáson a választópolgárok felruházták őket. Mondják el a Parlamentben, hogy Kecskemét városa ne csak azért legyen az ország számára fontos, mert az idetelepült gyárak, üzemek jó sok adót fizetnek, hanem azért is, mert az idén 650 éves városi rangot szerző település lakói munkájuk révén megérdemlik azt.

Köszönöm a szót!

Dobos József napirend előtti felszólalása Kecskemét közgyűlésén 2018.09.13.

Szeptember 13-i közgyűlés Napirend előtti felszólalás
Szociális ügyek, ápolás
Tisztelt Közgyűlés!

Kérem, tegye fel a kezét az, aki szerint nem számít munkának egy otthonfekvő, magatehetetlen ember állandó mozgatása.

Tegye fel a kezét az, aki szerint nem számít munkának az, hogy ezt a beteg embert etetni, öltöztetni kell, gondoskodni kell a
tisztaságáról, a gyógyszerezéséről?

Mert az otthoni ápolás ebből áll. És nem napi 8, hanem napi 24 órában!

Én úgy gondolom, hogy ez bizony kőkemény, felelősségteljes és sajnos gyakran életre szóló munka.

És bár ezt a feladatot a sors méri ki, de mégis: ez önkéntes, önfeláldozó munka.

Magyarországon ezt rajtam kívül még sokan gondolják így. A jóérzésű emberek tudják, milyen lelki, fizikai és anyagi terhet jelent az otthoni ápolás.

Sajnos ezt pont azok nem látják be, akik ezeken a terheken érdemben könnyíthetnének.

Ma ugyanis az a helyzet, hogy a tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása Magyarországon nem számít foglalkoztatási jogviszonynak.

Az otthoni ápolást végzők csupán segélyre jogosultak, amelynek összege a kiemelt kategóriában is csak 52800 forint.

12 ezer ember gondozza ennyi pénzből súlyosan beteg hozzátartozóját.

További 40 ezer ember még ennél is kevesebb pénzből kénytelen gazdálkodni.

Gondoljunk csak bele.

Magyarországon, ha egy szülő magára marad súlyos beteg gyermekével, a kiemelt ápolási díj és emelt családi pótlék összege együtt a legmagasabb kategóriában is csak 75 815 forint.

Ez napi 2527 forintot jelent.

Ennyi pénzből kell ételt, gyógyszert, tisztálkodó szereket venni. És ebből kell fedezni azt a kieső jövedelmet is, amitől az otthonápoló személy elesik, hiszen máshol dolgozni nem tud.

Napi 2527 forint. Mindannyian tudjuk, hogy ez mire elég. Illetve: mire nem elég.

És ez már a megemelt összeg! A többség ennél sokkal-sokkal kevesebbet kap!

Ráadásul még ennek az összegnek a jelentős része is bármikor meg is vonható, vagy csökkenthető. Hiszen csak segély.
Éppen ezért abszolút jogos és érthető az a társadalmi igény, hogy az otthoni ápolást ismerjék el foglalkoztatási jogviszonynak, amiért legalább a mindenkori minimálbér összege jár.

Ez az államnak évente 6 milliárd forintjába kerülne.

Ez nagyjából egy fél stadion ára.

De nem szeretném, ha Önök most azt gondolnák, hogy azért mondom ezt a problémát, hogy politikai vagy gazdasági ügyként tegyem ki itt az asztalra.

Az otthoni ápolás megítélése társadalmi és emberségi ügy.

Olyan ügy, ami alapjában véve meghatározza azt, miként gondolkodik ez az ország a szolidaritásról, és milyen jövő felé indulunk el.

Mondjuk akkor, amikor majd rólunk kell gondoskodniuk az utánunk jövőknek.

Egy ország erejét talán az jelzi a legjobban, hogy miként gondoskodik a gyengékről, az elesettekről, az egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatott emberekről.

Mert ne csapjuk be magunkat: aki az otthoni ápolást végzőket sújtja, az valójában azokat hagyja cserben, akikről ők gondoskodnak.

A súlyosan beteg, önmagukról gondoskodni nem képes embereket.

Magyarország ma – halljuk sokszor a kormányzati sajtóból – állítólag erősödik.

Akkor mégis hogy lehet, hogy ez az erős ország nem képes munkaviszonynak elismerni az otthoni ápolást?

Ha egy nemzetet az egymásért érzett felelősség és emberség tart össze, akkor ez egy valódi nemzeti kérdés!

Tudunk-e emberként és nemzetként viselkedni?

Kockáztatjuk-e, hogy a mostani kormányzati hozzáállás legyen a minta a következő években, évtizedekben?

Valóban azt akarjuk, hogy a gyengéket és betegeket ápolókat a társadalmi közöny sújtsa?

Ki akar egy olyan országban élni, ahol a másik ember kínjára fájdalmára és nélkülözésére csak vállrándítás a válasz?

Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én félnék egy ilyen országban élni!

És most épp efelé haladunk! A magyar kormány vezet minket ebbe az irányba!

De ha szigorúan csak az anyagi oldalát nézzük a helyzetnek, akkor is logikus az otthoni ápolás munkaviszonnyá nyilvánítása.

Ha ugyanis egy halmozottan sérült embert intézményben helyeznek el, az körülbelül annyiba kerül, mint a minimálbér nettó összege!

Hát nem emberségesebb és gazdaságosabb, ha ezt az összeget a betegek otthoni ellátására költi az állam?

Mi valamennyien azért vagyunk ma itt, mert fontos számunkra a társadalmi felelősségvállalás.

Ezért arra kérem Önöket, és a helyi országgyűlési képviselőinket: minden lehetséges fórumon álljanak ki amellett, hogy az otthoni ápolást végzők kapják meg azt az anyagi és társadalmi megbecsülést, ami alapvető feltétele az általuk biztosított szeretetteljes törődésnek!

Ennek alapvető feltétele, hogy az ápolási segély most azonnal 50 ezer forinttal növekedjen, majd pedig január elsejétől ismerjék el munkaviszonynak az otthoni ápolást, amiért a mindenkori minimálbér összege jár.

Ha ezt a kérdést nem tesszük rendbe, minden, amiről ma itt beszéltünk és még beszélni fogunk, kudarcra lesz ítélve!

Hiszen egy olyan országban, ahol a beteg és elesett emberek minimális életfeltételeit sem biztosítják, nem lehet érvelni az egymás iránt érzett felelősséggel!

Bízom benne, hogy akik ebben a kérdésben döntési helyzetben vannak, felismerik ennek a helyzetnek a súlyát és jelentőségét.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Azonnali intézkedésekre van szükség Kecskeméten!

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Körülbelül két hete ünnepélyes keretek között került sor a Mercedes második gyárának alapkő letételére. Az országos beszámolók szerint az ország gazdasági növekedése szempontjából is fontos esemény volt ez. A hírekből azt is megtudhattuk, hogy az új gyár világviszonylatban is a legmodernebb technológiával felszerelt lesz. Nagy öröm ez számunkra kecskemétieknek is, de egyben nagy felelősség is a városnak.

Az ide áramló tőke megkívánja azt, hogy jó infrastruktúra-, szakképzett munkaerő-, korszerű oktatás álljon rendelkezésre és az is fontos, hogy a náluk dolgozó emberek egy élhető városban éljék életüket. Városunk immár 10 éve próbál lépést tartani ezekkel az igényekkel. Egyre inkább látszik, hogy infrastruktúránk, ezen belül az utak minősége a közlekedésben bekövetkezett nagy mértékű változásokat nem bírja már el. Kátyús, agyon javított és túlterhelt utak, zsúfolt városközpont - és ma már a Széchenyiváros is ide sorolható a kevés parkolási lehetőséggel - bosszantják nap mint nap az embereket. Az ígért állami útfejlesztések, többek között a körutak befejezése, az Izsáki út négysávosítása, több éve húzódnak. Az önerős útépítések önrészének megemelése sem segít abban, hogy az újonnan létrejövő településrészeken burkolt utak hálózata épüljön.

Véleményem szerint azonnali intézkedésre van szükség, annak ellenére, hogy már látom, hogy elindult egy közös gondolkodás városon belül. A napokban tárgyalta Bizottságunk a közlekedési csomópontok átvezetésének a különböző lehetőségeit és ennek kapcsán egy három éves útfelújítási és útépítési terv ütemezését, amely elsősorban a városi gyűjtő utakra terjed ki. Ennek ismeretében is mondhatom, hogy kormányzati többlet segítség nélkül jelentős, gyors változást az elkövetkező időszakban önerőből nem tudunk megtenni. Ezért mielőbb szükség van arra, hogy országgyűlési képviselőink az elfogadandó költségvetési törvényben kérjenek pénzt Kecskemét városának útfejlesztésére.

Napirend előtti felszólalásomban végül szeretném arra felhívni a figyelmet - és ez valószínű téma is lehet az aktuális napirendek tárgyalásakor -, hogy a fiatalok kulturált szórakozási lehetőségei közül egy újabb helyszín szűnik meg nemsokára, ez pedig a TEKA. Nagyon fontosnak tartom, hogy a városvezetőink ezzel a problémával is mielőbb foglalkozzanak, hiszen mindenki számára fontos az, hogy ne csak gazdag város legyen Kecskemét, hanem mindenki számára élhető is. Köszönöm a szót!

Aki fát ültet, az jövőt épít, melyet gyermekei és unokái szemével lát - Király József napirend előtt (18.05.31.)

Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Szeretnék gratulálni a nap kitüntetettjeinek, ugyanígy a közelgő pedagógus nap alkalmából kívánok sok sikert és kitartást az oktatásban-, nevelésben résztvevőknek!

Kecskemét városa idén ünnepli várossá nyilvánításának 650. évfordulóját. A jeles évforduló kapcsán számos rendezvény kerül megrendezésre és várhatóan lesznek majd a város múltjával kapcsolatos előadások és kiadványok is. Az Önkormányzat mellett több civil szervezet, közösség is jelezte együttműködő szándékát.

Ezúton szeretném jelezni, hogy a Kecskeméti Városszépítő Egyesület nagyszabású faültetési programhoz szeretne partnerséget ajánlani, mind az Önkormányzatnak, mind a választókerületek képviselőinek és nem utolsó sorban Kecskemét város polgárainak. Ez nem szólna másról, minthogy ősszel a meglévő városi utcák fasorainak pótlására kerülne sor.

Nagy kihívás lenne minden résztvevőnek, ugyanis szakmai szempontok figyelembevételével kerülnének kiválasztásra a pótolandó fák, ugyanakkor az esetlegesen meglévő kiszáradt tuskók kiszedéséhez szükség van a Városüzemeltetési Kft. segítségére és a lakosok önzetlen adakozására, azaz arra, hogy saját portájuk elé fák megvásárlásához, ültetéséhez, majd gondozásához járulnának hozzá. Így mindenki magáénak érezhetné, úgy mint régen.

Aki fát ültet, az jövőt épít, melyet gyermekei és unokái szemével lát. Aki fát ültet, hosszú távra tervez, reményt sugall és az Életnek ad esélyt. Üzenjen hát a 650 éves Kecskemét városa ezzel a gesztussal a jövőnek, erősítve a városhoz való kötődésünket. Arra kérem minden képviselőtársamat, hogy álljon a Kecskeméti Városszépítő Egyesület kezdeményezése mellé és a 650 éves évforduló tiszteletére tegyük rendbe közösen utcáink fasorait és környezetét.

Köszönöm a szót!

Király József napirend előtt - Választások után

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Az április 8-i országgyűlési választásokon a két kecskeméti körzetben is rég nem látott részvétel volt. Köszönet mindenkinek, aki élt állampolgári jogával és elment szavazni.

A választás lebonyolítása fokozott odafigyelést és szakmaiságot kívánt meg elsősorban a Városháza dolgozóitól. Véleményem szerint az ebben tevékenyen résztvevők a választást megelőzően, a választás napján és azt követően is helytálltak. Szeretném köszönetemet kifejezni Jegyző Asszonynak és stábjának, akik levezényelték a szavazást.

Ezúton is gratulálok dr. Salacz Lászlónak és dr. Zombor Gábornak, hogy az elkövetkező négy évben képviselhetik Kecskemét és a hozzá tartozó Duna-Tisza térség lakosainak érdekeit a Parlamentben.

Miután a kampány véget ért, bízom benne, hogy az általuk vizionált migránsáradat elapadt. Így már Bözsi néninek sem kell félnie a menekültektől azért, hogy házát elveszik, netán erőszakoskodnak vele. Végre az ország valós problémáinak megoldásaival lehet már foglalkozni.

Az sem lenne baj, hogy ha továbbra is annyiszor találkozhatnánk képviselőinkkel Kecskemét közéletében, mint az elmúlt időszakban, hogy megoszthassuk velük gondjainkat, problémáinkat. Így többek között az egészségügy egyre romló helyzetét, az oktatásügy-, a szakemberképzés problémáit, a szegénység felszámolásának lehetőségeit, a vidéki falvak elnéptelenedését, és a fiatalok kivándorlását.

Az egész ország számára megnyugtató lenne, ha a kormányzó kétharmad, több mint harminc éve, az rendszerváltást megelőzően a lakiteleki sátorban az ország jövőjét illetően megfogalmazott Nyilatkozatban foglaltak szerint kormányozná hazánkat, vagyis a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt az ország további sorsának alakításában, azaz véget kellene vetni annak a megosztottságnak, amely már több éve uralja a mindennapjainkat. Továbbá újra aktuális az az elvárás is, amely arról szólt, hogy független sajtóorgánumok működjenek.

A fenti gondolatok jegyében kívánok képviselőinknek eredményes munkát az Országgyűlésben!

Köszönöm a szót!

Fideszes botrányok és hazugságok

Újabb érdekes fejlemények a Kecskeméti KSE Kft-nél eltűnt százmilliók ügyében

A többségében kecskeméti önkormányzati tulajdonú Kecskeméti KSE Kft. körül kialakult botrány évek óta húzódik. Az ügyet a helyi ügyészség elfogultság miatt Szegeden tárgyalják, hamarosan várható az elsőfokú ítélet a büntetőperben.

Király József, az MSZP kecskeméti önkormányzati képviselője 2016. január 18-án fordult a kecskeméti ügyészséghez egy 54 millió forintos céltámogatás elszámolásával kapcsolatban, amely a városi tulajdonban lévő és azóta csődbe ment Kecskeméti KSE Sportegyesületeket Működtető Kft., valamint az önkormányzat között jött létre 2011-ben. Aláírója Zombor Gábor akkori polgármester és parlamenti képviselő volt. A 882-2/2011-es iktatószámú szerződés szerint a támogatást kizárólag az ifjúsági kézilabda-, az U20, valamint a junior kosár- és röplabdacsapatok működési költségeire használhatták fel. A támogatást a mellékelt nyomtatványon keresztül, szakmai beszámolóval, valamint hitelesített számlákkal és bizonylatokkal lehetett elszámolni. A pénz nagy részét azonban olyan javítgatott, kézzel írt számlákkal könyvelték le − látszik rajtuk a hivatali feljegyzés, miszerint a 882-2/2011-es számú támogatási szerződés terhére fizethetők ki –, amelyek nem működési, hanem marketingköltségről szólnak.

A számla kibocsátója a Pest megyei Kocséron, egy düledező kis házban bejegyzett építőipari vállalkozás, a Globe-Ép Kft. A cég felszámolás alatt áll, ügyvezető tulajdonosa ellen büntetőeljárás indult fiktív számlakibocsátásból eredő költségvetési csalás, okirat-hamisítás és más bűncselekmények miatt, ugyanis − függetlenül az 54 milliós céltámogatás elszámolásától − több mint százmillió forint értékben bocsátott ki marketingszámlákat a kecskeméti önkormányzat tulajdonában lévő KSE Kft. részére. A perben hét embert vádolt meg a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség, az elsőrendű az önkormányzati cég ügyvezetője, a másodrendű pedig Vörösmarty Attila, a Fidesz kecskeméti alapszervezetének akkori elnöke és frakcióvezetője, Zombor bizalmasa. Ő a vád szerint a háttérből irányította a sportcég fiktív számlázáson alapuló gazdálkodását. A vég totális csőd. Az ügyészség szerint 452 225 175 forint a meg nem térült kár, ezenfelül 335 584 811 forint és kamatai erejéig indult polgári követelés a felszámolón keresztül a ki nem fizetett bérek, járulékok és szállítói tartozások miatt.

Visszakanyarodva azonban az 54 millió forintos esethez:  a korábban a kecskeméti ügyészségen tevékenykedő Kopasz Zsolt elfogultság miatt tovább passzolta a Kecskeméti KSE Kft. büntetőügyét. Később aztán a per és Kopasz Zsolt is Szegedre került. Kopasz egy városházi fogadáson Zombor Gáborral szerepel egy képen, ami több kérdést is felvetett Király Józsefben.

Felmerült benne, hogy nem véletlenül nem nyomoznak ebben a városházát és a politikai vezetőket is kínosan érintő 54 millió forintos tétel ügyében. A bemutatott kép alapján jól látszik ugyanis, hogy jó viszonyt ápol Kopasz és Zombor – mondta.

Hozzátette, hogy Kecskemét sportja azóta nem tudott kijönni ebből a gödörből, hiszen az addig lelkes támogatók bizalma megingott a fiktív számlázások miatt.  

Király szerint megy az időhúzás az ügyben, mert az igazi felelősök felelősségre vonása kínos lenne az ügyészség, és a jelenlegi hatalom számára is.

Van esély leváltani a Fideszt és vele együtt az eluralkodó félelmet!

Király József nevével talán már minden közélet iránt érdeklődő találkozhatott Kecskeméten és környékén, hiszen évtizedek óta megszállottan végzi munkásságát az itt élők boldogulásának érdekében. Hitvallása szerint először békét kell kötnünk egymással a nemzeten belül, hogy aztán közösen építsük a jövőt gyermekeink és unokáink számára.

Sokan a kecskeméti önkormányzati munkája kapcsán találkoznak manapság nevével, míg mások már jóval korábbról ismerhetik Önt, mint építész, városvédő, vagy éppen kulturális- és sportvezető. Hogyan mutatná be magát annak, aki még nem hallott Önről?

Kecskeméten születtem és élek a mai napig; házas vagyok és öt gyermek édesapja. Budapesten diplomáztam magasépítő szakon, majd a Műszaki Egyetemen Műemlékvédelmi Szakmérnöki másoddiplomát szereztem. A rendszerváltozás után, 1992-ben édesapámmal karöltve megalapítottuk építőipari vállalkozásunkat, amely aztán egyre jobban kinőtte magát, és sok családnak adott, és ad is mai napig megélhetést.

Elkötelezett híve vagyok a hagyományok megőrzésének, és a régi épületek, városrészek megtartásának és felújításának. Támogatom a helyi kortárs művészek megismerésének lehetőségeit. Kecskeméten a Művész Kávézó létrehozója vagyok, valamint a Civil Klub és a Hakkoda Dojo harcművészeti központ működtetője. Az elesettek sorsát mindig szívemen viseltem, ezért megalapítása óta támogatom a Wojtyla Barátság Központot. Több társadalmi és civil szervezetben tevékenykedem, ezek között megtalálható népi építészeti diákköri munka, építészkamarai tagság, városszépítő egyesületi elnöki poszt, magyar-japán baráti köri tiszteletbeli elnöki titulus, a sport területén pedig több egyesületben és országos szövetségben elnöki, vezetőségi munka.

Eredményes szakmai tevékenységem elismeréséül számos kitüntetésben részesültem, így többek között Podmaniczky-díjas városvédő, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt Polgári Tagozatának kitüntetettje vagyok, illetve legutóbb a nemzetközi kapcsolatok területén kaptam rangos elismerést, Japán Külügyminiszteri kitüntetéssel jutalmaztak.

A közéletben már a ’90-es évek óta részt veszek folyamatosan, de komolyabban 8-10 éve vágtam a politikába a fejszémet, mert láttam, hogy csak akkor tudok érdemben segíteni az embereken, ha belülről veszek részt a folyamatokban, nem a partvonalról kiabálok.

Kecskeméten jelenleg a Városrendezési és Városüzemeltetési Bizottságnak vagyok elnöke, illetve a Közgyűlésben a szocialista frakció vezetője. Továbbá az MSZP Országos Elnökségének is tagja vagyok, ahol képviselem a magyar vidék, azon belül is Bács-Kiskun megye és a régió érdekeit.

Ha az ember beüti az Ön nevét egy keresőbe, rengeteg olyan ügyet olvashat, ahol kérlelhetetlenül az igazságot keresi, és nem engedi magát lerázni. Sokan már lehet, hogy feladták volna, magát mi motiválja?

Egész életemben hittem, és most is hiszem, hogy csak akkor tudunk élhető országot építeni, ha őszintén szembe merünk nézni a valósággal, tudunk kritikát és önkritikát egyaránt megfogalmazni, vitázni, majd felelős döntést hozni. Sajnos a mai hatalomra ezek a tulajdonságok egyáltalán nem igazak.

Mint említette, rengetek ügyet ástunk ki és tártunk nyilvánosság elé kollégáimmal helyben és országosan is.

Ilyen például a helyi sportcég, a Kecskeméti KSE közel félmilliárdos, fiktív számlázási botránya, amelyet jelenleg már Szegeden tárgyalnak, és hamarosan ítéletet is hoznak benne, de említhetném még a legfrissebbek közül a közvilágítási botrányt, amely az Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozó Elios Zrt-hez kapcsolódik. Jelenleg is azért harcolunk, hogy végre világosan lássunk ebben az előre és precízen kitervelt csalássorozatban. Nagyon reménykedem benne, hogy az országos botránynak a felelőseit mielőbb előállítják, és megkapják büntetésüket!

Közelednek az április 8-ai választások. Milyen üzeneteket fogalmaztak meg leendő és jelenlegi szimpatizánsaik felé?

A Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd szövetsége egyértelműen hordozza magában az összefogás és a tenni akarás üzenetét.

Országosan úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy újra reményt adjunk az embereknek, hiszen 3-4 millió honfitársunk él mélyszegénységben, míg körülbelül félmillióan úgy döntöttek, hogy „lábbal” szavaznak, és elhagyták az országot.

Éppen ezért Karácsony Gergely közös miniszterelnök-jelöltünk vezetésével meghirdettük a szociális demokrácia intézményét, ami olyan lényegi pontokat tartalmaz, minthogy megvédjük az embereket a piaci kiszolgáltatottságtól, tisztességes ellátást akarunk a kórházakban, minőségi oktatást az iskolákban, illetve az önkormányzatiságon keresztül a helyi közösségeket óvjuk és tápláljuk, hogy számon lehessen kérni, ha valami nem jó irányba megy. Mi olyan országot akarunk teremteni, ahol az emberek sorsa az első, és a hatalom az utolsó!

És mik a konkrét elképzelések az Ön választókerületében, Bács-Kiskun megye 2-es számú körzetében?

Az én körzetemhez konkrétan Kecskemét nagyobbik fele tartozik, illetve Ballószög, Helvécia, Városföld, Szentkirály és Tiszakécske. Viszont ha megengedi, én az egész megyére, déli régióra vonatkozó elképzeléseimet ismertetném.

Itt  a Dél-Alföldön külön programot tűztünk a zászlónkra, amely egy lassan kétszáz éves tervnek a megvalósítását, a Duna-Tisza közi csatorna megépítését jelenti. Ezt elsősorban nem költségvetési, hanem uniós forrásokból, valamint magánpénzekből gondoljuk. Ennek  a programnak ugyanis van jövőképe, megvalósul a folyószabályozás, nem néptelenedik tovább a két folyó közti térség, fejlődik a kertészeti kultúra, a feldolgozó ipar, vele az oktatás, a kutatás, a turizmus, a különböző kis vízerőművek beépítésével pedig több lábon állunk majd az energetika terén is és nem lesz szükség a költséges paksi erőműbővítésre. Mindez munkahelyeket teremt és megélhetést ad az itt élőknek.

A magyar vidék felébresztése és felkarolása Gőgös Zoltán kollégámmal szívügyünk. A kistelepüléseket és az ott élőket cserben hagyták, magára maradt a magyar vidék. Éppen ezért olyan programot dolgoztunk ki, amely visszaállítja a lét- és jogbiztonságot. Ehhez szervesen kapcsolódik, hogy a szociális és egészségügyi ellátórendszereket úgy kell kiterjeszteni, hogy azok mindenki számára elérhetőek legyenek.

A helyi gazdaság fejlesztésére koncentrálva alakítjuk majd ki az új típusú szövetkezeti együttműködéseket, a háztáji jellegű termelés együttműködési formáit. Megszerveznénk a szövetkezetek, a valódi őstermelők, a családi és kisgazdaságok, a kis- és mikrovállalkozások piaci hátterét. Mindez a fogyasztóknak is érdeke, hiszen rövidebb úton jut el a friss és egészséges helyi termék az asztalokra.

A célunk, hogy leszámoljunk az elmúlt évtizedek ígérgetéseivel, a vidéki régiókban élőknek legyen végre megvalósítható jövőképük!

Végezetül mit üzenne az Olvasóinknak?

A Fidesz és vele együtt a félelem legyőzhető, erre volt bizonyíték Hódmezővásárhely is az elmúlt időszakban. Arra kérem az Olvasókat, hogy menjenek el szavazni április 8-án vasárnap, és támogassák az MSZP-Párbeszéd közös jelöltjeit és pártlistáját!

Március 15-e üzenete - Király József beszéde

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Nemzeti ünnepünk napján emlékezzünk azokra a nagyszerű emberekre és történetükre, akik alapjaiban változtatták meg a magyarság helyzetét és viszonyait Európában és új kor kapuit nyitották meg országon belül is.

„Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!” – szavalta Petőfi 170 évvel ezelőtt, először 8 óra körül a Pilvax Kávéházban, majd később a vonuló tömeggel a Jogi Egyetem előtt is, talán éppen ezekben az órákban. A Kiskunságból származó egyszerű fiatalemberből egy csapásra a forradalom egyik vezéralakja lett. A 12 pont és a Nemzeti Dal kinyomtatását követően délután 3 órakor a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést szerveztek. Táncsics Mihály börtönből való kiszabadítását követően a Nemzeti Színházban este 6 órától Katona József Bánk Bánját játszották.

A pesti forradalom híre hozzánk Kecskemétre másnap, 16-án este ért el és azonnal elemi erővel hatott. Egy nappal később a kecskeméti Tanács és a Választott Közönség arról döntött, hogy a következő vasárnapon a tizedgyűléseken a tanácsnokok Csányi János útmutatásai alapján adjanak felvilágosítást a lakosságnak a pesti eseményekről. Miközben a Városházára kitűzték a nemzeti zászlót, az összegyűlt nép előtt Horváth Pál tisztviselő Petőfi Nemzeti Dalát olvasta fel. Ez idő alatt a 12 pontot is kifüggesztették a Városháza falára. A forradalmat követő napokban a város jobb módú társadalmi rétegei és a hivatali vezetők között csaknem teljes összhang volt. A fellángoló lelkesedés Kecskeméten sem lett szalmaláng. Nem véletlen, hogy Kossuth Lajos szeptemberi toborzó útjának második napján – talán éppen ezen a helyen állva – hívta fegyverbe a forradalom megvédésére a kecskeméti és környékbeli embereket.

A forradalom lángja azóta is ott él minden magyar szívében, hol pislákolva, hol lobogva, de mindig reményt adva egy jobb új életre. Így volt ez 1956-ban, majd 1989-ben is. Az elmúlt 170 alatt ezt a tüzet sokszor kihasználták a különböző kormányok, de végül a magyar nép mindig megtalálta a helyes utat. Ez a láng hitet és reményt adott sok esetben nekünk. A 12 pont még ma is zsinórmérték kell, hogy legyen egy demokratikus állam működéséhez. Sajnos manapság ezen kívánalmak többségét fenyegeti a hatalom, hiszen:

- a közmédiában cenzúra van és egyetlen párt kezében van a magyar sajtó kétharmada,
- ma nincs Nemzeti Bank, csak egy pénzmosoda van, ahonnan milliárdokat szerveznek ki a kiváltságosok maguknak, hogy aztán cégeket vásároljanak és luxusvillákban éljenek,
- ma nincs közteherviselés, mert vannak hatalombarát cégek, amik egyáltalán nem fizetnek adót, miközben a szegények adója, az ÁFA a legmagasabb Európában,
- ma nincs egyenlőség törvény előtt, a legfőbb ügyész szolgál és véd, szolgál, ha a politikai ellenfelekkel kell leszámolni, és véd, ha kiderül, hogy a kormányfő családjáig ér a bűnszervezet,
- nincs felelős minisztérium, sőt, az oktatásnak és egészségügynek még saját minisztériuma sincsen,
- a kormány vissza akarja hozni az úrbéli viszonyokat, ahol a kisemberek dolgoznak, hogy a vezető politikusok kastélyokban élhessenek,
- az új földesurak kertjeiben napszámosok, közmunkások dolgoznak, akiket azzal aláznak meg, hogy azt mondják: meg lehet élni 47 ezer forintból.

Nincs sem egyenlőség, sem szabadság, sem testvériség.

„Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!” – fogadjuk meg Petőfi intelmeit és április 8-án mindannyian menjünk el választani. Addig is hagyjuk kint a házfalakra, ablakokba most kitűzött nemzeti lobogóinkat, ezzel is jelezve, hogy törődünk hazánk sorsával és gyermekeink jövőjével. Őrizzük és tápláljuk 1848 lángját és tegyünk fogadalmat, hogy négyévente mindig újragyújtjuk, ha kell, amennyiben azt bármelyik kormány eloltaná.

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Nőnap