Duna-Tisza közi vitairatunk

Letölthető formátum:

LETÖLTÉS

Országos választási programunk

Ide kattintva olvashatja el őket!

http://mszp.hu/cimke/program

Facebook

Galéria

Népes mezőny a Nagy Attila szavalóversenyen

2019. március 2-án a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtárban került megrendezésre a XXIII. Nagy Attila Középiskolai Szavalóverseny

A 23. alkalommal megtartott rendezvényen részt vett a verseny névadójának özvegye, Dr. Radeczky Ágota, aki a család nevében két különdíjat is átadott.
A megmérettetésre Bács-Kiskun Megye hat településéről 27 versenyző érkezett.
A négytagú szakmai zsűri tagjai voltak:
Ramháb Mária a Katona József Megyei Könyvtár igazgatója, főtanácsos, Bohner Ferencné magyar szakos tanár, Komáromi Attila magyar-történelem szakos tanár, a Katona József Társaság elnöke, volt színházigazgató, Sárosi Gábor színművész-rendező. a Kecskeméti Színjátszó Műhely vezetője, az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke
A szakmai díjakat a zsűri elnöke, valamint Király József az MSZP Bács-Kiskun Megyei Területi Szövetségének elnöke, továbbá Dobos József az MSZP helyi elnöke adta át.

Eredmények: ((helyezés), név iskola, felkészítő, vers)

Nagy Attila Szavalóverseny (Kecskemét, 2019. március 2.) helyezettjei (9-10. évfolyam):

1. Lantos Rebeka Katona József Gimnázium Kecskemét Orbán Edit Czuczor Gergely: A falusi kislány Pesten
2. Patkós Alexandra Szt. Benedek P.G. Kiskunfélegyháza Csősz Beáta Petőfi Sándor: A szerelem országa
3. Papp Sára Kada Elek Szakgimnázium Kecskemét Somodi Rita Radnóti Miklós: Tétova óda

Dicséret:
Jaksa Máté Baksay J. Ref. Gimnázium Kunszentmiklós Takácsné Nagy Anikó Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához
Horváth Rebeka Szilády Áron Ref. Gimn. Kiskunhalas Palásti Károly Wass Albert: Emlékezés egy régi márciusra
Németh Zsófi Katona József Gimnázium Kecskemét Orbán Edit Szabó Lőrinc: Nefelejcs

Kitűnően szerepeltek:
Barna Zsanett Bianka Constantinum Kiskunfélegyháza Gombkötő Zsuzsanna Petőfi S.: Ilyen asszony való nékem
Téglás Vajk Petőfi Sándor Gimnázium Kiskőrös Kaposvári Éva Ady Endre: Szeretném, ha szeretnél
Dudás Tímea Szt. Benedek P.G. Kiskunfélegyháza Pallagi Balázs Arany János: Magányban
Szeg Dorottya Szilády Áron Ref. Gimn. Kiskunhalas Palásti Károly Ady Endre: A hőkölés népe
Rácz János Dominik Móra Ferenc Gimnázium Kiskunfélegyháza Kovácsik Zita József Attila: Nagyon fáj
Pásztor Kata Viktória Szilády Áron Ref. Gimn. Kiskunhalas Palásti Károly Petőfi Sándor: Világosságot!
Lehoczki Tamara Andrea Petői Sándor Gimnázium Kiskőrös Kaposvári Éva Ady Endre: Még egyszer
Horváth Anna Móra Ferenc Gimnázium Kiskunfélegyháza Kovácsik Zita és Karácsonyi Melinda Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Nagy Attila Szavalóverseny (Kecskemét, 2019. március 2.) helyezettjei (11-12. évfolyam):

1. Szűcs Dominik Bólyai János Gimnázium Kecskemét Dominek Zsolt Tóth Árpád: Jó éjszakát
2. Füle Sebestyén III. Béla Gimnázium Baja Egyedné Kovács Mónika Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
3. Farkasházi Lilla Kodály Zoltán Kecskemét Dr. Debreczeni Józsefné Szécsi Margit: Pörlekedés az ifjúságért

Dicséret:
Peczelák Kata Piarista Gimnázium Kecskemét Orbán Edit Nemes Nagy Ágnes: Istenről
Damián Kitti Kada Elek Szakgimnázium Kecskemét Somodi Rita Erdős Virág: Imperatívusz

Kitűnően szerepeltek:
Szappanos Tamás Petőfi Sándor Gimnázium Kiskőrös Kaposvári Éva Szilágyi Domokos: Héjjasfalva felé
Bata Viola Kada Elek Szakgimnázium Kecskemét Orbán Edit Tóth Árpád: Álarcosan
Valasek Zita Kada Elek Szakgimnázium Kecskemét Orbán Edit Arany János: Szőke Panni
Seres Réka Szt Benedek P.G. Kiskunfélegyháza Csősz Beáta József Attila: Levegőt!
Rohács Renáta Bólyai János Gimnázium Kecskemét Dominek Zsolt Székely János: Virágok átka
Farkas Viktor Petőfi Sándor Gimnázium Kiskőrös Kaposvári Éva Ady Endre: Forradalom
Berta Alexa Kada Elek Szakgimnázium Kecskemét Somodi Rita Ady Endre: Vallomás

A verseny összevont különdíját kapta:

Bartus Bertalan Katona József Gimnázium Kecskemét Orbán Edit Petőfi Sándor: Első esküm

A természet beszél hozzánk és meg kell érteni, hogy mit mond nekünk - Király József napirend előtt (2019.02.21.)

Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

A napokban ismét egyre több hír szólt arról, hogy az ország több városának levegő minősége jelentős mértékben romlott, így többek között Kecskemété is. Városunkban a szálló por - melynek mennyisége normál esetben maximum 40 µg/m3 - a múlt vasárnap 125 µg/m3 volt. Ha mégis mélyebben bele akarunk menni ennek az adatnak a hátterébe, akkor szembesülünk azzal, hogy bizony mindannyian felelősek vagyunk városunk egészséges levegőjéért. Így a háztartások 45%-ban, a mezőgazdaság majd 30%-ban, az ipar több mint 10%-ban, a közlekedés pedig közel 10%-ban járul hozzá ehhez a terheléshez.
Rohanó hétköznapjaink közepette szinte elmegyünk az ilyen hírek mellett, igazából nem is fogjuk fel, hogy mennyire fontos figyelmeztetés ez a jelent és a jövőt illetően. Talán azok, akik légzőszervi megbetegedéssel küzdenek és rendszeres kezelésre szorulnak, már komolyan veszik ezt. Hamarosan az allergiások is aggódhatnak, hiszen lassan de biztosan itt a tavasz és megjelennek a pollenek, melyek egyre több embernek okoznak problémát az év folyamán.

Jómagam azért kértem szót, hogy felhívjam arra a figyelmet, ezek a hírek nem egyek a sok közül, hanem igen is komolyan kell venni, foglalkozni kell velük itt nekünk is a város közgyűlésén. Ugyan sok rendeletünk és programunk van ezzel kapcsolatban, így többek között a füstköd riadó terv, környezetvédelmi program, Integrált Településfejlesztési Stratégia, de ezek végrehajtását illetően van dolgunk, nem kevés. Tavaly ünnepeltük a várossá nyilvánítás 650. évfordulóját és ennek kapcsán számtalan előadás szólt arról, hogy a puszták közepén született egy város, mely képes volt túlélni az elmúlt évszázadok kihívásait, melyek közül az egyik az volt, hogy a futóhomokon hogyan lehet egy virágzó kertvárost építeni. Ez nem csak a város fejlődésének egyik záloga volt, hanem egy olyan élhető, egészséges környezetet teremtett, amelyben érdemes élni. Lestár és Kada városépítészete is ezt a gondolatiságot tükrözte vissza, hiszen zöldelő parkok és fás utcák jellemezték az akkori Kecskemétet.
De térjünk vissza a jelenbe. Hasonlóságot mindenképp találhatunk a 100 évvel ezelőtti korhoz, hiszen azzal, hogy idetelepült a Mercedes, egyre több üzem jelenik meg, a korábbi városhatár jelentősen kitolódott a magán építkezések, lakóházak miatt is. Az így beépített területek nagyságának arányával szemben nagyban lemaradt az a zöldítés, fásítás, ami szükséges lenne az egészséges környezethez. A városiasodás minden kihívásával, gondjával találkozhatunk nap mint nap, melyet ha nem tudunk kordában tartani, az bizony mindenképpen nekünk itt élőknek gondot okoz majd. És éppen ezért fontos, hogy odafigyeljünk az ilyen apróságnak tűnő hírekre, melyek arra figyelmeztetnek, hogy valamit közösen tennünk kell környezetünket illetően.
Sokszor találkozunk különböző politikusoktól azzal a mondattal, hogy „az élhető, fenntartható városoké a jövő”. Hát tegyünk érte! Japán harcművész mesterem mondta, hogy a természetet soha nem győzhetjük le, hiszen mi is részese vagyunk. „A természet beszél hozzánk és meg kell érteni, hogy mit mond nekünk.”

Én azt gondolom, hogy akár a levegő minőség, a zaj ártalom, a vizeink megóvása, vagy akár az általunk termelt hulladékok elszállítása, feldolgozása területén kutya kötelességünk a legjobb feltételeket biztosítani városunk polgárainak és legfőképpen gyermekeinknek. Mindez nem politika függő. Ehhez kívánok a mai közgyűlésnek eredményes munkát, hiszen a napirendek között számos a környezetünkkel kapcsolatos ügy van. Bízom benne, hogy megteszünk mindent azért, hogy valóban egy egészséges, élhető város felelős képviselőjeiként fogunk dönteni.

Köszönöm a szót.

Lemondásra szólították fel a tüntetők a két kecskeméti parlamenti képviselőt

Csütörtökön délután mintegy félszáz autóval indult az ellenzéki Hírös menet a Kecskeméti Mercedes gyártól a Halasi út végégig, ahol a bútoráruház parkolójában hagyták a járműveket és gyalog indultak tovább. A sípoló, skandáló mintegy két-hároszámszáz fős tömeg célja a főtér volt, ahol legalább ugyanennyien csatlakoztak hozzájuk.

Demokráciát, szabad médiát, nem vagyunk csürhe, valamint mocskos Fidesz, ezek voltak az ismétlődő jelszavaik.

A szakszervezetis, valamint az ellenzéki önkormányzati képviselők a felszólalásaikban az új foglakoztatási törvényt bírálták, amelyet a tüntetés megkezdése előtt írt alá Áder János köztársasági elnök. 

Ezt követően a tömeg nagy része átvonult a Kecskeméti Televízióhoz, a Petőfi Népéhez és a Gong Rádióhoz, hogy átadják ötpontos petíciójukat.

Ebben a túlóratörvény visszavonását, valamint kevesebb rendőri túlórát,  Magyarországnak az Európai Ügyészséghez történő csatlakozását, független közmédiát és független bíróságokat követeltek.

A petícióban egyben Kecskemét két országgyűlési képviselőjét, Zombor Gábort és Salacz Lászlót lemondásra szólították fel, mert megszavazták az úgynevezett rabszolgatörvény és egyben felszólították a város vezetését, hogy az önkormányzati cégek ne alkalmazzák az új foglakoztatási törvényt.

Király József napirend előtt - Fideszes karácsonyi ajándék

Tisztelt Polgármester Asszony! Tisztelt Alpolgármester Úr!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Először is engedjék meg, hogy áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjak mindannyiunknak a szocialista frakció nevében. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették munkánkat, támogattak minket.

Ebben az időszakban, advent idején, melyet a Hanuka fénye is bevilágít, az emberek többsége készül a karácsonyi ünnepekre és figyelmét ilyenkor a hozzátartozói, a család felé fordítja, próbálja a külvilág zajos mindennapjait hátra hagyni. Főleg igaz lehetne ez egy olyan ország esetében is, mint a miénk, ahol az európai kereszténység szellemében próbál cselekedni a FIDESZ-KDNP kormányzó párt.

Éppen ezért megdöbbentő és elfogadhatatlan az, amit tegnap karácsonyi ajándékként a magyar nép nyakába akasztottak, az úgynevezett „rabszolgatörvény” elfogadásával. Tették mindezt úgy, hogy miközben a család fontosságáról prédikáltak egész évben, ugyanis 2018 a „családok éve” volt, jövőre már nem jelent gondot az, hogy sok munkahelyen 6 napos munkahét mellett robotolhatunk. Legutóbb ilyet Rákosi Mátyás tett meg a kormányzása idején közel 70 évvel ezelőtt. Ma még nem tudjuk, hogy milyen károkat okoz ez az intézkedés a magyar családok számára, de az a diktatórikus módszer, mellyel mindezt jóváhagyták, elfogadhatatlan. Vélhetően ez a törvény a Kecskemétre települt, több ezer főt foglalkoztató külföldi cégeknek is kedvező, de az ott dolgozókat és családjaikat hátrányosan érinti.

A két kecskeméti országgyűlési képviselőnk, dr. Zombor Gábor és dr. Salacz László is nevét adta ehhez a törvényhez, amely még számos problémát fog okozni városunknak az elkövetkezendő időszakban. Ugyanakkor, mint ahogy korábbi napirend előtti felszólalásomban többször kértem őket arra, hogy városunk érdekeit képviselve mielőbb hozzanak több pénzt útjaink felújítására, a közösségi közlekedésünk korszerűsítésére, egészségügyi intézményeink bővítésére.

Kértem ezt azért is, mert látszik akár a jövő évi költségvetésünkből is, hogy városunk saját erejéből belátható időn belül nem bír megbirkózni ezekkel a problémákkal. Jó lenne, ha mielőbb ezzel foglalkoznának, nem pedig a konzultációs kérdőívek reklámozásával, és népnyúzó törvények elfogadásával. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy országos politikusaink csak pártpolitikai érdekeket képviselnek.

Nyomatékosan kérem a képviselő testületet, határolódjunk el ettől a törvénytől és kérjük a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá ezt a szégyenteljes jogszabályt! Kérem, hogy aki ezen javaslatommal egyetért, jelképes szavazásként emelje fel a kezét.

Köszönöm a szót!

Király József napirend előtt - A város fejlesztése közös feladat

Tisztelt Alpolgármester Úr!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

A megtelt táblát ki lehetne akasztani Kecskemét szinte minden útjára, legalábbis a reggeli és a délutáni órákban. Már jó előre látható volt, hogy előbb-utóbb ez be fog következni, hiszen a Mercedes idejövetele egy új kihívást jelentett számunkra. Ahhoz, hogy fenntartható legyen a város, több tanulmány is született, melyeket a különböző hosszabb és rövidebb programjainkba be is építettünk. Szinte minden fejlesztési elképzeléseinkben elsők között szerepelt a város mobilitásának fenntartása, a bevezető utak szélesítése, a városi körgyűrű teljessé tétele, valamint a belső útjaink felújítása.

Stuttgart volt főpolgármestere, Wolfgang Schuster néhány évvel ezelőtt itt járt, előadásában és könyvében is az alábbiakat mondta:
„A városi életben a társadalom számára akkor elfogadható a mobilitás, ha az mindenki számára biztosítja az oktatási intézmények, a munkahelyek, bevásárlóközpontok stb. elérhetőségét. Ehhez olyan, mindenki számára megfizethető szolgáltatások kellenek, amelyek megfelelnek egy öregedő társadalom, a kisgyerekes családok vagy éppen a mozgássérültek igényeinek is. Ahhoz, hogy a mobilitás társadalmilag elfogadható legyen, figyelembe kell venni az utcai forgalom biztonságát is, úgymond a lakónegyedek védelmét a közlekedés zaj- és kipufogógáz terhelésétől.”

Másra is felhívta a figyelmünket, mégpedig arra, hogy a városi projektek fejlesztésében, tervezésében és kivitelezésében közreműködésre szólítsák fel a város polgárait, illetve az érintetteket résztvevőkké avanzsálják, azaz nincs fenntartható fejlődés polgárok nélkül.
Hogy miért hoztam ide ezt a kiváló polgármester által adott útmutatást? Nem másért, minthogy észrevegyük, óriási késésben vagyunk itt Kecskeméten a város fejlesztését illetően. Ma már egyértelművé vált, hogy a Mercedes és a beszállítói idetelepülése sokkal gyorsabban valósul meg, mint ahogy a város a normális működéséhez szükséges feltételeket megteremtené. És itt nem a déli iparterület rohamos kiépülésére gondolok, amelyben az infrastruktúrát, az utat, a közlekedést biztosítjuk, hanem arra, hogy akik itt születtünk, itt élünk, és erre méltán büszkék lehetünk, egyre nehezebben tudjuk elviselni a növekedés által gerjesztett forgalmat meglévő útjainkon és ezen már az ígéretek sem segítenek, mert azonnali intézkedésekre volna szükség. Így többek között arra, hogy a 2016. februárjában ide látogató miniszterelnök által bejelentett programok végre megvalósuljanak. Többek között ebben a tervben szerepel a várost elkerülő út befejezése, az 52-es főút bevezető szakaszának négysávosítása, a főpályaudvar fejlesztése, illetve mellé egy modern parkoló rendszer kialakítása, és Kecskemét elővárosi vasútrendszerének kiépítése.

A hosszú idők óta benyújtott európai uniós projektek megvalósítása egyre jobban húzódik, és városunk lakossága joggal tiltakozik a már elviselhetetlen közlekedés miatt. Én jómagam is mint városi képviselő úgy látom - és ezt többször jeleztem is, hogy hathatós és egyértelmű kormányzati támogatás nélkül mindezeket a projekteket nem tudjuk megvalósítani a közeljövőben.

Szeretnék visszatérni Schuster főpolgármester úr gondolataihoz, mégpedig arra, hogy a város fejlesztése közös feladat, és elkerülhetetlen, hogy ehhez a polgárok véleményét kikérjük és partnereknek tekintsük őket. Ugyanígy szükség van arra, hogy országgyűlési képviselőink végre érezzék át azt a felelősséget, amellyel a legutóbbi választáson a választópolgárok felruházták őket. Mondják el a Parlamentben, hogy Kecskemét városa ne csak azért legyen az ország számára fontos, mert az idetelepült gyárak, üzemek jó sok adót fizetnek, hanem azért is, mert az idén 650 éves városi rangot szerző település lakói munkájuk révén megérdemlik azt.

Köszönöm a szót!

Dobos József napirend előtti felszólalása Kecskemét közgyűlésén 2018.09.13.

Szeptember 13-i közgyűlés Napirend előtti felszólalás
Szociális ügyek, ápolás
Tisztelt Közgyűlés!

Kérem, tegye fel a kezét az, aki szerint nem számít munkának egy otthonfekvő, magatehetetlen ember állandó mozgatása.

Tegye fel a kezét az, aki szerint nem számít munkának az, hogy ezt a beteg embert etetni, öltöztetni kell, gondoskodni kell a
tisztaságáról, a gyógyszerezéséről?

Mert az otthoni ápolás ebből áll. És nem napi 8, hanem napi 24 órában!

Én úgy gondolom, hogy ez bizony kőkemény, felelősségteljes és sajnos gyakran életre szóló munka.

És bár ezt a feladatot a sors méri ki, de mégis: ez önkéntes, önfeláldozó munka.

Magyarországon ezt rajtam kívül még sokan gondolják így. A jóérzésű emberek tudják, milyen lelki, fizikai és anyagi terhet jelent az otthoni ápolás.

Sajnos ezt pont azok nem látják be, akik ezeken a terheken érdemben könnyíthetnének.

Ma ugyanis az a helyzet, hogy a tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása Magyarországon nem számít foglalkoztatási jogviszonynak.

Az otthoni ápolást végzők csupán segélyre jogosultak, amelynek összege a kiemelt kategóriában is csak 52800 forint.

12 ezer ember gondozza ennyi pénzből súlyosan beteg hozzátartozóját.

További 40 ezer ember még ennél is kevesebb pénzből kénytelen gazdálkodni.

Gondoljunk csak bele.

Magyarországon, ha egy szülő magára marad súlyos beteg gyermekével, a kiemelt ápolási díj és emelt családi pótlék összege együtt a legmagasabb kategóriában is csak 75 815 forint.

Ez napi 2527 forintot jelent.

Ennyi pénzből kell ételt, gyógyszert, tisztálkodó szereket venni. És ebből kell fedezni azt a kieső jövedelmet is, amitől az otthonápoló személy elesik, hiszen máshol dolgozni nem tud.

Napi 2527 forint. Mindannyian tudjuk, hogy ez mire elég. Illetve: mire nem elég.

És ez már a megemelt összeg! A többség ennél sokkal-sokkal kevesebbet kap!

Ráadásul még ennek az összegnek a jelentős része is bármikor meg is vonható, vagy csökkenthető. Hiszen csak segély.
Éppen ezért abszolút jogos és érthető az a társadalmi igény, hogy az otthoni ápolást ismerjék el foglalkoztatási jogviszonynak, amiért legalább a mindenkori minimálbér összege jár.

Ez az államnak évente 6 milliárd forintjába kerülne.

Ez nagyjából egy fél stadion ára.

De nem szeretném, ha Önök most azt gondolnák, hogy azért mondom ezt a problémát, hogy politikai vagy gazdasági ügyként tegyem ki itt az asztalra.

Az otthoni ápolás megítélése társadalmi és emberségi ügy.

Olyan ügy, ami alapjában véve meghatározza azt, miként gondolkodik ez az ország a szolidaritásról, és milyen jövő felé indulunk el.

Mondjuk akkor, amikor majd rólunk kell gondoskodniuk az utánunk jövőknek.

Egy ország erejét talán az jelzi a legjobban, hogy miként gondoskodik a gyengékről, az elesettekről, az egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatott emberekről.

Mert ne csapjuk be magunkat: aki az otthoni ápolást végzőket sújtja, az valójában azokat hagyja cserben, akikről ők gondoskodnak.

A súlyosan beteg, önmagukról gondoskodni nem képes embereket.

Magyarország ma – halljuk sokszor a kormányzati sajtóból – állítólag erősödik.

Akkor mégis hogy lehet, hogy ez az erős ország nem képes munkaviszonynak elismerni az otthoni ápolást?

Ha egy nemzetet az egymásért érzett felelősség és emberség tart össze, akkor ez egy valódi nemzeti kérdés!

Tudunk-e emberként és nemzetként viselkedni?

Kockáztatjuk-e, hogy a mostani kormányzati hozzáállás legyen a minta a következő években, évtizedekben?

Valóban azt akarjuk, hogy a gyengéket és betegeket ápolókat a társadalmi közöny sújtsa?

Ki akar egy olyan országban élni, ahol a másik ember kínjára fájdalmára és nélkülözésére csak vállrándítás a válasz?

Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én félnék egy ilyen országban élni!

És most épp efelé haladunk! A magyar kormány vezet minket ebbe az irányba!

De ha szigorúan csak az anyagi oldalát nézzük a helyzetnek, akkor is logikus az otthoni ápolás munkaviszonnyá nyilvánítása.

Ha ugyanis egy halmozottan sérült embert intézményben helyeznek el, az körülbelül annyiba kerül, mint a minimálbér nettó összege!

Hát nem emberségesebb és gazdaságosabb, ha ezt az összeget a betegek otthoni ellátására költi az állam?

Mi valamennyien azért vagyunk ma itt, mert fontos számunkra a társadalmi felelősségvállalás.

Ezért arra kérem Önöket, és a helyi országgyűlési képviselőinket: minden lehetséges fórumon álljanak ki amellett, hogy az otthoni ápolást végzők kapják meg azt az anyagi és társadalmi megbecsülést, ami alapvető feltétele az általuk biztosított szeretetteljes törődésnek!

Ennek alapvető feltétele, hogy az ápolási segély most azonnal 50 ezer forinttal növekedjen, majd pedig január elsejétől ismerjék el munkaviszonynak az otthoni ápolást, amiért a mindenkori minimálbér összege jár.

Ha ezt a kérdést nem tesszük rendbe, minden, amiről ma itt beszéltünk és még beszélni fogunk, kudarcra lesz ítélve!

Hiszen egy olyan országban, ahol a beteg és elesett emberek minimális életfeltételeit sem biztosítják, nem lehet érvelni az egymás iránt érzett felelősséggel!

Bízom benne, hogy akik ebben a kérdésben döntési helyzetben vannak, felismerik ennek a helyzetnek a súlyát és jelentőségét.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Azonnali intézkedésekre van szükség Kecskeméten!

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Körülbelül két hete ünnepélyes keretek között került sor a Mercedes második gyárának alapkő letételére. Az országos beszámolók szerint az ország gazdasági növekedése szempontjából is fontos esemény volt ez. A hírekből azt is megtudhattuk, hogy az új gyár világviszonylatban is a legmodernebb technológiával felszerelt lesz. Nagy öröm ez számunkra kecskemétieknek is, de egyben nagy felelősség is a városnak.

Az ide áramló tőke megkívánja azt, hogy jó infrastruktúra-, szakképzett munkaerő-, korszerű oktatás álljon rendelkezésre és az is fontos, hogy a náluk dolgozó emberek egy élhető városban éljék életüket. Városunk immár 10 éve próbál lépést tartani ezekkel az igényekkel. Egyre inkább látszik, hogy infrastruktúránk, ezen belül az utak minősége a közlekedésben bekövetkezett nagy mértékű változásokat nem bírja már el. Kátyús, agyon javított és túlterhelt utak, zsúfolt városközpont - és ma már a Széchenyiváros is ide sorolható a kevés parkolási lehetőséggel - bosszantják nap mint nap az embereket. Az ígért állami útfejlesztések, többek között a körutak befejezése, az Izsáki út négysávosítása, több éve húzódnak. Az önerős útépítések önrészének megemelése sem segít abban, hogy az újonnan létrejövő településrészeken burkolt utak hálózata épüljön.

Véleményem szerint azonnali intézkedésre van szükség, annak ellenére, hogy már látom, hogy elindult egy közös gondolkodás városon belül. A napokban tárgyalta Bizottságunk a közlekedési csomópontok átvezetésének a különböző lehetőségeit és ennek kapcsán egy három éves útfelújítási és útépítési terv ütemezését, amely elsősorban a városi gyűjtő utakra terjed ki. Ennek ismeretében is mondhatom, hogy kormányzati többlet segítség nélkül jelentős, gyors változást az elkövetkező időszakban önerőből nem tudunk megtenni. Ezért mielőbb szükség van arra, hogy országgyűlési képviselőink az elfogadandó költségvetési törvényben kérjenek pénzt Kecskemét városának útfejlesztésére.

Napirend előtti felszólalásomban végül szeretném arra felhívni a figyelmet - és ez valószínű téma is lehet az aktuális napirendek tárgyalásakor -, hogy a fiatalok kulturált szórakozási lehetőségei közül egy újabb helyszín szűnik meg nemsokára, ez pedig a TEKA. Nagyon fontosnak tartom, hogy a városvezetőink ezzel a problémával is mielőbb foglalkozzanak, hiszen mindenki számára fontos az, hogy ne csak gazdag város legyen Kecskemét, hanem mindenki számára élhető is. Köszönöm a szót!

Aki fát ültet, az jövőt épít, melyet gyermekei és unokái szemével lát - Király József napirend előtt (18.05.31.)

Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Szeretnék gratulálni a nap kitüntetettjeinek, ugyanígy a közelgő pedagógus nap alkalmából kívánok sok sikert és kitartást az oktatásban-, nevelésben résztvevőknek!

Kecskemét városa idén ünnepli várossá nyilvánításának 650. évfordulóját. A jeles évforduló kapcsán számos rendezvény kerül megrendezésre és várhatóan lesznek majd a város múltjával kapcsolatos előadások és kiadványok is. Az Önkormányzat mellett több civil szervezet, közösség is jelezte együttműködő szándékát.

Ezúton szeretném jelezni, hogy a Kecskeméti Városszépítő Egyesület nagyszabású faültetési programhoz szeretne partnerséget ajánlani, mind az Önkormányzatnak, mind a választókerületek képviselőinek és nem utolsó sorban Kecskemét város polgárainak. Ez nem szólna másról, minthogy ősszel a meglévő városi utcák fasorainak pótlására kerülne sor.

Nagy kihívás lenne minden résztvevőnek, ugyanis szakmai szempontok figyelembevételével kerülnének kiválasztásra a pótolandó fák, ugyanakkor az esetlegesen meglévő kiszáradt tuskók kiszedéséhez szükség van a Városüzemeltetési Kft. segítségére és a lakosok önzetlen adakozására, azaz arra, hogy saját portájuk elé fák megvásárlásához, ültetéséhez, majd gondozásához járulnának hozzá. Így mindenki magáénak érezhetné, úgy mint régen.

Aki fát ültet, az jövőt épít, melyet gyermekei és unokái szemével lát. Aki fát ültet, hosszú távra tervez, reményt sugall és az Életnek ad esélyt. Üzenjen hát a 650 éves Kecskemét városa ezzel a gesztussal a jövőnek, erősítve a városhoz való kötődésünket. Arra kérem minden képviselőtársamat, hogy álljon a Kecskeméti Városszépítő Egyesület kezdeményezése mellé és a 650 éves évforduló tiszteletére tegyük rendbe közösen utcáink fasorait és környezetét.

Köszönöm a szót!

Király József napirend előtt - Választások után

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Az április 8-i országgyűlési választásokon a két kecskeméti körzetben is rég nem látott részvétel volt. Köszönet mindenkinek, aki élt állampolgári jogával és elment szavazni.

A választás lebonyolítása fokozott odafigyelést és szakmaiságot kívánt meg elsősorban a Városháza dolgozóitól. Véleményem szerint az ebben tevékenyen résztvevők a választást megelőzően, a választás napján és azt követően is helytálltak. Szeretném köszönetemet kifejezni Jegyző Asszonynak és stábjának, akik levezényelték a szavazást.

Ezúton is gratulálok dr. Salacz Lászlónak és dr. Zombor Gábornak, hogy az elkövetkező négy évben képviselhetik Kecskemét és a hozzá tartozó Duna-Tisza térség lakosainak érdekeit a Parlamentben.

Miután a kampány véget ért, bízom benne, hogy az általuk vizionált migránsáradat elapadt. Így már Bözsi néninek sem kell félnie a menekültektől azért, hogy házát elveszik, netán erőszakoskodnak vele. Végre az ország valós problémáinak megoldásaival lehet már foglalkozni.

Az sem lenne baj, hogy ha továbbra is annyiszor találkozhatnánk képviselőinkkel Kecskemét közéletében, mint az elmúlt időszakban, hogy megoszthassuk velük gondjainkat, problémáinkat. Így többek között az egészségügy egyre romló helyzetét, az oktatásügy-, a szakemberképzés problémáit, a szegénység felszámolásának lehetőségeit, a vidéki falvak elnéptelenedését, és a fiatalok kivándorlását.

Az egész ország számára megnyugtató lenne, ha a kormányzó kétharmad, több mint harminc éve, az rendszerváltást megelőzően a lakiteleki sátorban az ország jövőjét illetően megfogalmazott Nyilatkozatban foglaltak szerint kormányozná hazánkat, vagyis a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt az ország további sorsának alakításában, azaz véget kellene vetni annak a megosztottságnak, amely már több éve uralja a mindennapjainkat. Továbbá újra aktuális az az elvárás is, amely arról szólt, hogy független sajtóorgánumok működjenek.

A fenti gondolatok jegyében kívánok képviselőinknek eredményes munkát az Országgyűlésben!

Köszönöm a szót!

Fideszes botrányok és hazugságok