Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Közgyűlés!

Múlt héten kedden Szegeden kezdődött el a kecskeméti KSE Kft.-vel kapcsolatos büntetőügy tárgyalása. Ezen a tárgyaláson én is a hallgatóság soraiban ültem, mert kíváncsi voltam arra, hogy öt és fél év után, az előző ciklusban nagy vitákat kiváltó városi cég dolgaiban az igazságszolgáltatás vajon megtalálja-e az igazi felelősöket.

Ha felidézzük az utóbbi öt és fél évet, az elhangzott interpellációkat, kérdéseket, hozzászólásokat az ellenzék részéről, az arra adott cinikus és sokszor kioktató válaszokat a korábbi polgármesterünktől, valamint a hivatal felelős munkatársaitól, akkor látszik, hogy a városi cégtől várható szakmai vezetés és a politika egyáltalán nem különült el.
Mondom ezt azért, mert az írásban tett korábbi tanúvallomások szerint az első rendű vádlott F. Zoltán, aki minden híresztelésekkel szemben a Kecskeméti Sportiskolának jelenleg is vezetője, úgy nyilatkozott, hogy a több mint két éves ügyvezetői ideje alatt szinte minden döntést, kifizetést, pénzfelvételt az elmúlt időszak városi fideszes frakcióvezetőjének, Vörösmarty Attilának a parancsára, kívánalmára tett. Éppen csak azt nem mondta, hogy folyamatosan pisztolyt szegeztek tarkójához. Természetesen a volt frakcióvezető mindezt tagadta.

A tárgyaláson az is kiderült, hogy csupán a hatodrendű kocséri cégtulajdonos vallott úgy, hogy bűnösnek érzi magát az általa elkövetett dolgok miatt. A többiek mind úgy nyilatkoztak, hogy ártatlanok, az ellenük felhozott vádakban nem érzik magukat felelősnek. Az ügyészség vádirata szerint 452 millió forintot utaltak vagy vettek ki a KSE Kft-ből fiktív számlákon keresztül és a Kft. felszámolója szerinti további követelés mintegy 350 millió forintra tehető, így összesen 800 millió forint eltűnésének nincs gazdája.

Valóban nincs gazdája? Ezt a kérdést feszegette az egyik országos vezető televízió riportere is a tárgyalás szünetében. Vajon kiderül-e, hogy ezek a pénzek kinél vagy kiknél landoltak, mert tudomása szerint a sportolók nagy része külön perekben fut a szerződésük szerinti pénzük után.

Hogyan lehetséges az, hogy egy ekkora városban, mint Kecskemét, a város vezetésének menet közben mindez nem tűnt fel. És nekem továbbra sem tisztázódott, miért tudtak elszámolni a felnőtt profi sportolók javára fiktív számlákkal az önkormányzatnál az ifjúsági és utánpótlási célra fordítható 54 millió forintos összeg egy részével. Ki falazott kinek, vagy ki menteget kit ebben az ügyben?

Nem tudom, hogy mindez valaha ki fog-e derülni, netán 4-5 év múlva egy jogerős ítélet kapcsán, de azt látom, hogy Kecskemét sportja, annak vállalkozók általi támogatása mérhetetlenül nagy kárt szenvedett ezen ügy miatt, amit máig sem tudott kiheverni.

Tanulságot azonban mindenki számára adott: egyfelől a politikának azzal, hogy a város cégeinek vezetőit ne egy parkolóban kérjük fel igazgatónak, hanem megfelelő körültekintéssel találjuk meg azokat, akik szakmailag, emberileg és erkölcsileg is képesek a közpénzt törvények szerint kezelni; másfelől az ilyen cégek vezetését elvállalók pedig álljanak ellen mindenkor azon politikai elvárásoknak, melyek törvénytelenek és számukra emberileg sem vállalhatóak.

Remélem a városvezetés és az önkormányzati cégek vezetői mindannyian tanultak ebből, és a jövőben hasonló eset nem fordul elő.

Köszönöm a szót.