Király József megyei és városi elnök beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közönség!

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem kívántam szólni az ünnepi megemlékezés alkalmából, de nem tehetem meg, hogy szó nélkül menjek el az utóbbi napok történései mellett. Teszem mindezt politikusként, civil emberként, és apaként is. Fel kell, hogy emeljem a hangom azon intézkedések ellen, melyeket a mostani kormánykoalíció úgymond „alkotott”, és amellyel nehéz helyzetbe hozták az ország lakosait, és szégyenpadra ültetettek minket Európa előtt.

1848. március 15-én a magyar nemzetnek az Osztrák Birodalom, mint külső ellenség ellen kellett, hogy felemelje szavát, kivívja szabadságát. Ma azonban belülről rontottak rá azokra a szabadságjogokra, vívmányokra, melyeket 1989-ben kivívott magának e nép. Tették mindezt úgy, hogy az elmúlt 3 év Fidesz-KDNP kormányzásának köszönhetően több, mint 2 millióan élnek létminimum alatt és 500 ezer gyermek éhezik nap mint nap hazánkban.

Az építkezés helyett lebontották a demokrácia alappilléreit, a 4. alaptörvény módosítással pedig megfosztották az állampolgárokat attól, hogy jogaikat érvényesíthessék, ha kell, akár az állam ellenében is. Az új alaptörvény elfogadásával kiderült, hogy nekünk, mint állampolgároknak csak kötelességeink vannak, jogai pedig csak az uralkodó kormánynak lehetnek. Mi ez, ha nem egy önkényuralmi rendszer kiépítésének alapja?
A kormányzat és hűbéresei által uralt média pedig azt sulykolja, hogy milyen eredményesek és sikeresek vagyunk, és mennyire jól kell, hogy érezzük magunkat ebben az országban.

Akkor kérdem én:
- Miért mennek fiataljaink olyan sokan külföldre tanulni, dolgozni?
- Miért van az, hogy a kivándorlások miatt London Magyarország 2. legnépesebb városa?
- Miért van az, hogy munkahelyek tömege szűnik meg a gazdasági szférában? És miért van az, hogy a tündérmesék országának teljesítménye évről évre esik vissza?
- Miért van az, hogy egyre több ember és család képtelen fizetni a napi megélhetéséhez szükséges élelmiszert, tanulási költséget, rezsi költséget, ruházkodást?
- Miért van annyi hajléktalan kiszolgáltatott helyzetben?
- Hol van az 1 millió új munkahely?

Persze az igazi megoldások helyett ott van a média, ott vannak a törvények, amellyel úgymond „el lehet takarítani” az utcákon élőket, nehogy a felső tízezer, vagy az ide látogató külföldi meglássa őket, ráadásul ezt az alaptörvénybe iktatva. A Fidesz képviselők szerint pedig meg lehet élni havi 48 ezer forintból is, ami persze ma már a közfoglalkoztatásban csak 37 ezer forint lett. Mi ez, ha nem arcpirító hazugság azoknak a szájából, akik naponta 48 ezer forintot keresnek parlamenti képviselői munkájukkal?

Miért nem kérdezzük meg:

- A fiatalok röghöz kötésével miért nem vállalja fel az Orbán-kormány, hogy ad munkát ezeknek a friss diplomásoknak? És inkább ezzel próbálná őket itt marasztalni, nem pedig fenyegetéssel, törvényekkel.
- Miért van az, hogy a „nemzet napszámosaival”, a pedagógusokkal azt csinál, amit akar, és egy államilag központosított tanrendbe kényszeríti őket?

Meddig tűrjük még, hogy az Orbán vezette koalíció uralkodjék felettünk? Mi az a határ, amit még elbírunk? Szabad-e elfogadnunk alamizsnát, amit úgy odadobnak, mint pl. a rezsicsökkentés esetében, csakhogy megtartsák hatalmukat?

Valóban ez az a jövő, amit ’48 hősei megálmodtak? Nem, kedves Jelenlévők, nem!

„Rabok legyünk, vagy szabadok?” - kérdezte a költő 165 évvel ezelőtt. Hát legyünk szabadok!
Én azt gondolom, mint családapa, mint civil ember és mint politikus, hogy a mai orbáni út nem járható számunkra tovább! De ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, szükség van arra, hogy összefogjunk valamennyien vallási és párt hovatartozás nélkül, és ezt minél hamarabb meg is kell tennünk! Békét kell kötnünk ebben az országban egymással azért, hogy ezt a változást végre tudjuk hajtani!

Remélem, marad még annyi jogi lehetőség hazánkban, hogy jövőre leválthassuk közösen ezt a rendszert, és egy új, XXI. századi köztársaságot hozzunk majd létre, amelyben visszaállítjuk a demokratikus alapjogainkat, ahol mindenki megtalálja egyéni és családi boldogulásának lehetőségeit!
Jövőt kell adni gyermekeinknek és biztosítanunk minden generáció számára a kiszámítható, nyugodt, félelem nélküli életet, és véglegesen otthonra kell lelnünk Európában!

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Köszönöm a szót!

Riczu Péter elnökségi tag beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt szeretném kérni Önöktől, hogy nézzenek körül. Nézzenek körül, és mondják meg, hogy kiket látnak. Elmondjam, hogy én mit látok? Nem sósavat az ember „pofájába” önteni vágyó öreg urakat, nem gyilkosokat, akik mostanság székházakat védenek. Nem. Én a Hazájukat szerető polgárokat, demokratákat, összefogás pártiakat látok, és ennek nagyon örülök!

Tisztelt Honfitársaim!

Köszöntöm én is Önöket a Magyar Szocialista Párt Kecskeméti Szervezetének ünnepi megemlékezésén. Megemlékezünk azokról a Hazafiakról, akik egy kivételes történelmi eseményt vittek végbe, melyre mindig is emlékezni akarunk.

1848. március 15-e nem csak egy nap a naptárban. Szimbolizálja számunkra az átalakulást, a forradalmat és a szabadságharcot is. És nem fülkeforradalomról, illetve egyetlen ember fejében lejátszódó szabadságharcról beszélünk. ’48 hősei valóban küzdöttek egy szebb és jobb Hazáért.

Ma 165 évvel ezelőtt az éjszaka folyamán Petőfi Sándor az alábbi sorokat írta:
„Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!”1

A forradalmi hangulat pillanatok alatt végigsöpört a városon.

Petőfiék megírták a 12 pontot, mely azóta is hordoz magában aktualitásokat.

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.
Ráismernek a mai helyzetre? Amikor ismét pártállami múltat is idéző módon viszonyul a hatalom a sajtóhoz?

2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
Kapják vissza a minisztériumok azt a kis önállóságukat, melyek korábban megvoltak. A szakmai döntések ott szülessenek, ne a kedves vezető dolgozószobájában!

3. Évenkinti országgyűlést Pesten.
Ha évenként nem is, de az elmúlt több mint 20 éve alatt bevált 4 évenkéntihez ragaszkodunk. Ne lépjünk a diktatúra útjára!

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Hiszen egyenlők vagyunk, jogokkal – és természetesen kötelezettségekkel.

5. Nemzeti őrsereg.
Hazánknak legyen serege, ne pedig a miniszterelnöknek és a házelnöknek!

6. Közös teherviselés, 7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
A gazdagok nagyon jól jártak az egykulcsos személyi jövedelemadóval, és a rezsicsökkentéssel is. De Hazánkban 4 millió szegény él, százezrek éheznek, közülük tízezer gyermek.

És a többi pont:
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. Politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

Mind a Nemzeti dal, mind a 12 pont elhangzott a Pilvax Kávéházban, a Nemzeti Múzeumnál, az egyetemen. Követelték Táncsics szabadon bocsátását, este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk bán előadását. Közben a lázadó nép és haragja egyre nagyobb lett. A forradalom pedig megállíthatatlan.

Március 16-án már Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre, és engedtek a népnek. Így nevezték ki március 17-én Batthyány Lajost miniszterelnöknek, aki 23-án bemutatta kormányát.

Vasvári Pál az mondta:
„Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított. Rugóra volt szükség, mely a kereket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom.”2

Úgy tűnt, hogy jó irányba mennek a dolgok. De 1848 nyarán a császár elég erőt érzett maga mögött ahhoz, hogy leverje a forradalmat. Szeptember 11-én Jellasics megindította fegyveres támadását Hazánk ellen.
A véres, több ezer honfitársunk halálát eredményező szabadságharcnak az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétellel lett vége. De a császár nem nyugodott és október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom és szabadságharc 13 tábornokát.

Mint minden háborút, harcot, a megbékélés időszaka kell, hogy kövesse. Így volt ez 1867-ben is, amikor az I. Ferenc József és a Deák Ferenc vezette delegációk megegyeztek a politikai, jogi, gazdasági kérdésekben.

Mire volt szükség a megegyezéshez? Az összefogásra, a változásra, a reményre és a biztonságra. Ugyanazokra, mint amelyekre mi is vágyunk napjainkban. És ebben a Magyar Szocialista Pártnak nagy a felelőssége.
Mutassuk meg mindenkinek, hogy össze tudunk fogni és a változás eredményeképpen Honfitársaink ismét érzik majd a reményt és a biztonságot!
Nem ígérünk felelőtlenül, nem ígérünk sokat. Így nem lesz újabb Magyar Tudományos Akadémia vagy még egy Lánchíd. Ezeket elődeink létrehozták számunkra és olyan értékeket képviselnek, melyekért köszönettel tartozunk Nekik. Ugyanakkor mindent elkövetünk majd azért, hogy ha az égiek letekintenek Hazánkra, akkor azt mondják: Érdemes volt 1848. március 15-én reggel felébredni!

És én miben reménykedem? Abban, amit Petőfi fogalmazott meg a Nemzeti dalban:
„A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez”3

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!